KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vad banda

Koltai Ágnes

 

„Az erőszak megszállottja” – írták Sam Peckinpah-ról, aki az 1969-ben forgatott Vad bandával a kritikák össztüzébe került.

A Vad banda nem a western poétikáját vagy stílusát változtatta meg, hanem a „hallgatag emberek” erkölcsét ábrázolja – a visszájáról. A szolidaritásról, az összetartásról, a férfibarátságról szól a film, pontosabban arról, hogy az amerikai westernekben évtizedek óta hirdetett férfias erények hogyan semmisülnek meg. Peckinpah hősei értelmetlenül harcolnak, értelmetlenül gyilkolnak, s a végén természetesen értelmetlenül halnak meg. Hiába a magasztos eszmék, üresfejű, féktelen gyilkos itt mindenki, Pike Bishop és bandája semmiben sem különbözik az őrült mexikói fiók-diktátortól, Mapache-tól. Sam Peckinpah felfordult világot ábrázol, olyan világot, amelyben nem Jó és Rossz küzd meg. Csak Rossz és még Rosszabb között választhatunk, gyilkosok acsarkodnak a Vad bandában, egykori barátok fordulnak egymás ellen, néhány lyukas garasért szúrják hátba egymást a pionírok unokái, akik a Vadnyugat legendás hőseitől csak a hidegvérű öldöklést örökölték.

Meglehet, sokan a véres kalandért, a fegyverropogtatásért és a látványos harcért ülnek majd be a moziba, pedig ez csupán a látszat, a Vad banda ugyanis Sam Peckinpah csalódottságát, keserűségét tükrözi: azt a tagadhatatlan rossz érzést, amit egy megnyugtató hazugság lelepleződésekor érez az ember.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5826