KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ottó, az orrszarvú

Kovács András Bálint

 

Ottó, jóllehet sárga és három szarva van, mégis igazi orrszarvú. Topper, az angyali szépségű dán kisfiú rajzolta a szobája falára egy varázsceruzával, amellyel, ha valamit lerajzolnak, az megelevenedik. Nem kis galibát okoz Ottó a kis halászfalu kocsmájának emeletén, de a derék falusiak dicséretére legyen mondva, ezt egy cseppet sem bánják. Nem csoda, hisz ebben a faluban mindenki lökött egy kicsit, kivéve a gyerekeket, akik ettől némiképpen magányosnak is érzik magukat. Még jó, hogy ott a varázsceruza, amellyel sakkban tudják tartani a bugyuta és olykor durva felnőtteket. A film, számos mulattató epizódja ellenére, mégis szomorkás egy kicsit. A történet középpontjában az áll, hogy Topper hazavárja tengerész papáját, aki ugyan mindennap ajándékokat küldözget neki a távolból, de ettől a kisfiú még mindig magányos: anyukája nincs (nem tudjuk, hol van), apukája pedig ki tudja mikor jön meg. Egyetlen barátja Viggo, egy vörös hajú kisfiú, de Viggo családjában sincs nyugalom: apukája ugyancsak gonosz pára. A film már-már abszurdba hajló jelenetekkel ecseteli, ahogy a két kisfiú kénytelen kijátszani az ostoba és otromba felnőtteket. Nem is segít ezen a hülye világon más, mint a varázsceruza, amelyet a történet végén, amikor a papa már Toppert is magával viszi, a kisfiú mentőövként kidob a partra Viggónak.

Bájos gyerekfilm az Ottó, az orrszarvú, és néha meghökkentő eseményfordulatai határozottan az abszurd iránti érzékről tesznek tanúságot, melyet a rendező nyilván komolyabb műfajokban is kamatoztatni tudna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5831