|
|
|
Láttuk mégVégtelen nappalokKovács András Bálint
A grúz filmek összetéveszthetetlen hangulatát árasztja ez a mű. Komponálásmódja balladisztikus: a történet fontos fordulatai inkább jelzésszerűek, nincsenek részletezve, a film a fordulatokat megelőző és követő lelki feszültségekre koncentrál, az ábrázolásban az indulatok megnyilvánulásáé a fő szerep, nem az analíziseké. A helyszínek drámai módon lehatároltak, tág képeket csak a természetben látunk, de itt is mindent magas hegyek vesznek körül. Ebben a lefojtott hangulatú történetben az emberi szolidaritás próbatételeinek sorozatát kapjuk. Egyik főszereplője Szpiridon, aki titokban megölt egy embert, azért, hogy megszerezze annak feleségét. A másik, Éva, bár nem szereti, mégis hozzámegy, mert nem akar fiatalon eltemetkezni. A férfi mindent elkövet, hogy elnyerje Éva szerelmét, a nő pedig jóban-rosszban türelmesen kitart mellette egész addig, amíg Szpiridon embertelensége végképp lehetetlenné nem teszi számára az együttélést. Megérzi, hogy egykori szerelmét is ő ölte meg, amit ez az életének minden területén bukott ember már nem tagad, és meg is öli magát. Vajon átadható-e az emberi szolidaritás képessége olyan viszonyok között, melyek a könnyebb utat az árulás és gerinctelenség felé vezetik?
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1149 átlag: 5.66 |
 |
|
|
|
