KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A remény útja

Tamás Amaryllis

 

A svájci Xavier Koller, a magyar Ragályi Elemér egy török házaspár tragédiába torkolló kényszerű (?) menekülés-próbálkozását kínálja végiggondolásra dokumentum-értékű, kegyetlen éleslátással fotografált filmballadájában. Az elmúlt egy-két évben hozzánk érkező, s időnként a népharag céltáblájává vált román, erdélyi, lengyel, orosz, albán menekült-áradat ingerültséget, félelmet, értetlenkedést provokált sajnos sokakból. Nem tagadhatjuk, hogy a belőlük verbuválódott Moszkva-téri emberpiac – ahol a „munkaadók” nemegyszer átverik a legkülönbözőbb nációjú menekülteket (hiszen panaszra nem mehetnek, általában „nincsenek rendben a papírjaik”) – tény, s a nálunk is egyre nagyobb mértékben megjelenő felfogásbeli zűrzavarról, társadalmi banditizmusról árulkodik. A török Hayder és Meryem, primitív lázadók, de nem politikai, hanem szociális igazságtalanság elleni szerény tiltakozásból – legéletrevalóbb gyermekükkel a szegénység elől, a felcsillanó remény útján – indulnak el Svájcba, miután felszámolták „vad, civilizálatlan” életük ingóságait. Nem a féktelen sóvárgás hajtja őket a szabadság felé, pusztán gazdasági okok rejtőznek a háttérben.

A mód, mellyel „megsegíttetnek”: szégyenteljes – nagy elhatározásuk megbicsaklik már az isztambuli illegális közvetítők hiéna-seregén. Gyülevész vámszedők, embercsempészek kusza szövetű kultúrája tenyészik az egyszerű álmokon, a naiv vágyakon. Ez még nem a határok nélküli földgolyó, de a gyermekük halálával, a férj bebörtönzésével végződő történeten (mindazon, amiről „hallgatni kell” a századvégi exodusok láttán) megfeneklik az európai jövő képe is. Végiggondolva a hasonló sorsúak kálváriáját, s e szenvedésekben a „megsegítők” felelősségét, kollektív bűntudatunk vezeklése e filmmel megkezdődött. Talán ez is oka – a valódi művészi értékeken túl – az idén A remény útjának juttatott elismerésnek: a „legjobb külföldi filmért” járó Oscar-díjnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4224