KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Hegylakó visszatér

Nagy Gergely

 

2020-as évek, poszt-posztmodern, a városokban csepp alakú űrautók és 1942-es Bentley-k, art deco és hi-tech együtt. A fejek fölött pedig mesterséges ózonpajzs, melyet egy tudós-team lőtt fel, s amely már rég nem szolgálja a földlakók védelmét, csupán eszköz a Pajzs Társaság kezében, hogy – mint a Távközlési Vállalat a rossz telefonokért – súlyos pénzeket szedjen be az emberektől. A Nap ugyanis már nem éget. A pajzsot tehát el kéne távolítani, de erre a tudatlanságban tartott, elnyomott földlakók nem képesek. Csak az segíthet, aki a pajzsot annak idején, amikor még szükség volt rá, kitalálta, a team vezetője, a Hegylakó. S ő jön is.

Nagyvonalúan megcsinált mozi ez. Remek képi világ, nyomasztóbb már nem is lehetne, nagyszerűen kitalált fények, special-effectek tömege. És... humor. Néhol önmagára reflektál a film, kikacsint ránk a rendező s mindezt kultúrsznob álarcban teszi: söpör Wagner, a kölni Opera zenekara játssza, elhangzik a „Haj, szegény Yorick!” kezdetű Hamlet-monológ, kap egy oldalvágást a szigetországi kultúra és a Tutti-Frutti tv-show is. Ami viszont komoly: a vér. Ömlik, csorog, fröccsen, zizeg(!), ropognak a csontok, lyukadnak a lőtt sebek. A Hegylakó azonban halhatatlan. A tanulság is az: mindenkiben ott az erő, a képesség a dolgok megváltoztatására, csak ki kell magából hoznia!

Még valami. Lányoknak: Christopher Lambert nagyon helyes. Fiúknak: Virginia Madsen nézhető. Mozirajongóknak: Connery remek, Ironside nagyon gonosz, ínyenceknek: zene – Stewart Copeland, ex-Police!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4222