KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apák és lányok

Kránicz Bence

Fathers and daughters – olasz-amerikai, 2015. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Brad Desch. Kép: Shane Hurlbut. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Amanda Seyfried (Katie), Russell Crowe (Jake), Aaron Paul (Cameron), Jane Fonda. Gyártó: Andrea Leone Films / Voltage Pictures / Busted Shark Productions. Forgalmazó. MTVA. Szinkronizált. 116 perc.

 

Kevesen készítenek ma ódivatúbb filmeket Hollywoodban, mint Gabriele Muccino. Az olasz rendező a kétezres évek közepén kezdett el Amerikában dolgozni, és máig a Will Smitht Oscar-jelöléshez juttató A boldogság nyomában számít a legismertebb munkájának. Az utóbbi tíz évben Muccino felváltva forgatott Olaszországban és a tengerentúlon, sztárokkal telezsúfolt filmjei (mint a szintén Will Smith főszereplésével készült Hét élet vagy a Gerard Butler-féle Kispályás szerelem) azonban nem sok vizet zavartak. Egytől egyig míves, régi vágású melodrámákról van szó, amelyekben lágy zongorafutamok és méltóságteljes vonósok kísérik a könnycsatornák megcsapolását célzó történeteket.

Muccino ugyanakkor épp arra nem képes, ami miatt a műfaj legjobb darabjaira emlékezünk: szentimentális meséiből hiányzik az érzékiség és a szenvedély, és csak a színészi alakításokon múlik, hogy a vásznon megszületik-e egy tragikus vagy földöntúlian boldog pillanat. Az Apák és lányaik esetében a rendezőnek szerencséje van színészeivel, különösen a mindig magabiztos, és egyre érettebb Russell Crowe-val. Crowe ezúttal megözvegyült írót játszik, akit gyötörnek pénzügyi gondjai és a lelkiismerete – ő vezette az autót, mikor a felesége halálát okozó baleset történt. Előnytelen, ejtett vállú bőrkabátját elnézve is látszik, hogy Crowe tragikus hős, a családot ért nehézségeket pedig felnőtt lánya (Amanda Seyfried) is megszenvedi, aki gyerekkori traumái miatt képtelen tartós párkapcsolatok kialakítására. Az apa a 80-as években, lánya napjainkban igyekszik békére lelni, a semmiféle meglepetéssel nem szolgáló cselekményt pedig az idősíkok váltogatása pörgeti fel valamelyest. A lassan csordogáló, helyenként tagadhatatlanul megható filmet érdemes esős vasárnap délutánokra tartogatni, amikor nem jut eszünkbe azon morfondírozni, Muccino miért is akarta elmesélni ezt az ezerszer látott történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12476