KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban

Az újraértelmezett szatíra

Varga Zoltán

A szerző célja a szatíra fogalmának újragondolása.

 

A Dr. Strangelove-tól a Britannia Gyógyintézetig, a Hófehértől a Támad a Mars!-ig nagy múltra tekinthet vissza a filmszatíra, amennyiben a szatírát olyan műfajként vagy hangvételként gondoljuk el – ez a legáltalánosabb értelmezése –, amely a gúny, a maró irónia és a groteszk vagy fekete humor segítségével lehetővé teszi az érdemtelen hatalmi képviselők, a politikai rendszerek és a társadalmi jelenségek nevetségessé tételét, megszégyenítését. A szatíra ilyetén megközelítésének felülbírálására, sőt, a fogalom markáns újragondolására invitálja az olvasót A szatíra diskurzusai a modernitásban című kötet.

A Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékének oktatója, Török Ervin jegyzi a szatíra újszerű magyarázatára vállalkozó kötetet, amely az Apertúra Könyvek sorozatában megjelent meg, s a szerző korábban publikált írásait – illetve az átdolgozásukat – sorakoztatja fel. Hasonlóan az eddig megjelent Apertúra-könyvekhez, A szatíra diskurzusai a modernitásban is alapvetően azokat az olvasókat célozza meg, akik kellően járatosak a komoly elméleti ismeretanyagot és háttértudást feltételező szaktudományos nyelvhasználatban és a nem ritkán jelentős szellemi energia-befektetést igénylő gondolatmenetek követésében. Török Ervin kötete vállaltan az egyetemi hallgatók, oktatók és tudományos kutatók szűkebb körét szólítja meg.

A szerző célja a szatíra fogalmának újragondolása, s ehhez kiindulópontként sorra veszi a szatíra eddigi magyarázatait. Míg korábban latin verses műformaként, a regényforma elődjeként, illetve hangvételként közelítették meg, Török (át)értelmezésében a szatíra olyan „destrukciós gyakorlat”, amely a megnyilatkozás (legyen az irodalmi szöveg vagy filmalkotás) saját jelentésteremtő lehetőségeinek a határaira irányítja a figyelmet. A szerző szerint a szatíra „hatásossága abban áll, hogy a jelentésadás feltételeit bontja le, és megmutatja a diszkurzív gyakorlatok relativitását és átmeneti mivoltát.” A szatíráról vázolt téziseket követően a kötet esettanulmányokból áll; a szerző konkrét irodalmi műveket és filmeket elemez: Jonathan Swift, Henry Fielding, Denis Diderot és Mikszáth Kálmán írásait, illetve a francia és a cseh új hullám filmjeit, a Budapesti Iskola alkotásait és más magyar műveket a 70-es évekből.

A választott példaanyag feldolgozásában szembeötlő az aránytalanság a könyv mintegy kétharmadát megtöltő irodalmi és az utolsó harmadra maradó filmes elemzések között; igaz, az előbbi blokkban egy adaptáció, Keleti Márton Mikszáth-filmje, a Beszterce ostroma és az eredeti regény összevetése megelőlegezi a mozgóképek tárgyalását. Ezután következik a filmbarátok érdeklődésére leginkább számot tartó, egyben izgalmas állításokkal – kivált a klasszikus burleszk újraírásával és „roncsolásával” kapcsolatos megfigyelésekkel – szolgáló rész. A Zazie a metróban, a Százszorszépek és a Tűz van, babám! alapos elemzésén keresztül tárul fel a szatíra létesülésében kulcsszerepet játszó tényező: az egyes művekben kimutatható különböző stílusok és normák gyakorta diszharmonikus, feszültségteli érintkezése megkérdőjelezi, „kibillenti” az egyértelmű esztétikai hatást. A magyar filmekkel foglalkozó egységben, minthogy a szerző több filmet sorol elő, kevesebb hely marad a részletes analíziseknek – itt főként a Bástyasétány hetvennégynek jut az új hullámos filmekhez hasonló reflektorfény a kötetet kurtán-furcsán lezáró fejezetben.

Török Ervin a filmek tágabb kontextusát is fölvázolja, s ehhez gyakran idéz a filmelméletben tájékozott olvasók előtt jól ismert „húzóneveket” (Balázs Bélát, Eisensteint, Deleuze-t), illetve a modern film és a 70-es évek magyar filmje kapcsán Kovács András Bálint és Gelencsér Gábor alapszövegeire is rendszeresen hivatkozik. Ám ezzel együtt is feltűnő, hogy a filmmel foglalkozó fejezeteket is az irodalomtudományi nyelvezet és gondolkodásmód járja át – és az így keletkező fogalmi eklektika sem könnyíti meg az olvasó dolgát. Nagyon hiányzik a kötet végéről – a további tájékozódást segítő bibliográfiához hasonlóan – az áttekintést korrekt módon lezáró, az elemzésekből leszűrhető megállapításokat egybegyűjtő összefoglaló. A szatíra diskurzusai a modernitásban egységes egészként nem, sokkal inkább részleteiben inspirálhatja a felvetések továbbgondolását és az olvasó elmélyedését a szatíra értelmezési lehetőségeiben.  

 

Apertúra Könyvek, 2015.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12463