KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/augusztus
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom A Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A tökéletlen szemtanú Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész
EVOLÚCIÓ
• Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma Majom/ember/evolúció
• Varró Attila: Szellem a hálóban Mutáció és szuperhősök
• Sepsi László: Képvadászok Kortárs természetfilmek
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Álomszerű szemüvegen át Dargay Attila (1927–2009)
• Varga Zoltán: A piros gombolyag útja KAFF 2017
HORROR/THRILLER
• Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról Ira Levin és a mozi
• Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől Új raj: Karyn Kusama
• Varga Zoltán: Félresikerült feltámasztások Stuart Gordon lázálmai
TELEVÍZÓ
• Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén Viszály: Bette és Joan
• Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők A szolgálólány meséje
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok Győrffy Iván: Az élet kísértése – Filmek könyve
• Kránicz Bence: Beavatottak Fantasztikus világok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Bolygók és korok Valérian-képregények
KRITIKA
• Kránicz Bence: Egyirányú utca Új autós filmek
MOZI
• Vajda Judit: Én és a mostohám
• Pethő Réka: Minden, minden
• Barkóczi Janka: Ötven tavasz
• Kovács Kata: Szerelmes sms
• Huber Zoltán: Stratton
• Benke Attila: Az ígéret
• Baski Sándor: Totál gáz
• Kránicz Bence: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
• Varró Attila: A szerencse háza
DVD
• Pápai Zsolt: A homok alatt
• Benke Attila: Rambo 1-3.
• Varga Zoltán: Lúdas Matyi
• Vízkeleti Dániel: Hullámok hercege
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Mit lopott Saint-Just?

Bajomi Lázár Endre

 

Lukácsy Sándor odáig megy hőstelenítő lendületében a 80/2. számban megjelent, egyébként kitűnő Kaland, terror, történelem? című Elve vagy halva-kritikájában, hogy azt állítja: „Voltaire ezüstkanalat lopott, Rousseau lelencbe adta gyermekeit, Saint-Just ült is, ugyancsak ezüstkanalak miatt.”

Habár már nem rajongok úgy utóbbiért, mint 1939-ben, a nagy francia forradalom 150. évfordulója idején, amikor cikket írtam róla a párizsi Üzenet című folyóiratba, sőt mára már az 1957-ben megjelent Az üstökös című, és Saint-Just és a francia forradalom regénye című munkámtól is kissé „elidegenedtem”, de azért csodálkozom, hogy kiváló barátom bedőlt a két blérancourt-i úrnak (Grenet és Brunet), aki a Restauráció idején adta ki rágalmazó röpiratát. Charles Vellay, az egyik legkitűnőbb Saint-Just-szakértő, már 1945-ben megkérdőjelezte a vádat, amely szerint a tizenkilenc éves ifjú 1786-ban családi ékszereket és pisztolyokat elcsenve felutazott Párizsba, s ott – anyja kérésére – becsukták. A Malraux előszavával megjelent A. Ollivier-féle nagy Saint-Just-monográfia (1954) pedig kimutatja, hogy a röpirat „okmányai” hamisított másolatok, ellentmondanak egymásnak, Saint-Just anyjának állítólagos levelében a „lopott” tárgyak értéke frankban és centime-ban van megadva, holott a tízes számrendszert csak kilenc év múlva vezették be; továbbá 1790-ben a blérancourt-i bíró olyan magasztaló beszédben méltatta a falu szülöttét, amelyet nem mondott volna el, ha a fiú valóban elkövette volna az évtizedek múlva neki felrótt bűnt – arról nem is beszélve: elképzelhetetlen, hogy Thermidor után, amikor már nem kellett tartani Robespierre-éktől, Salnt-Just sok-sok ellensége közül egy sem hozakodott elő e váddal, valamint, hogy az Aisne-megyében, azaz Saint-Just megyéjében nyomozó „nemzeti ügynök”, aki házkutatást is végrehajtott Saint-Justéknél, és minden rosszat igyekezett feltárni róla, nem számolt volna be a lopásról; s legvégül: az állítólag ellopott tárgyakat Thermidor után megtalálták a család birtokában! Az viszont igaz, hogy mikor a kollégiumot elhagyva kiadta Organt cimű erotikus-szatirikus eposzát, a Bastille-ba akarták zárni, s emiatt felment Párizsba, hogy egy falubeli kereskedőnél találjon menedéket, s ekkor anyja valóban írt olyan leveleket, amelyeknek dátumát és tartalmát meghamisítva alá lehetett támasztani a koholt vádat.

De persze, abban igaza van Lukácsynak, hogy ha valóban elkövette volna is, „attól ő még Saint-Just” maradt volna...

 

Bajomi Lázár Endre


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7926