KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Pofonok és sárkányok

Papírmozi

Kránicz Bence

Mit jelent 2020-ban az „ifjúsági képregény”? A válasz egyáltalán nem kézenfekvő, a nagyközönség számára ugyanis a kifejezés hatóköre folyamatosan változik, és az sem mindegy, hogy Magyarországon vagy Amerikában teszik fel a kérdést. Nálunk sokan ma is úgy tartják, ami képregény, az eleve az ifjúságnak szól, e rovat olvasói viszont tudják, hogy ez a nézet éppen annyira elavult, mint az „ifjúsági” jelző. Angolul inkább a young adult vagy az all ages kategóriákkal találkozni, és egyáltalán nem a szuperhősképregényeket értik alatta, azok ugyanis valamivel idősebb korosztálynak szólnak, gyűjtői körüket pedig felnőttek alkotják.

Az amerikai piacon az utóbbi évtizedben szép sikereket elérő képregényesek, Raina Telgemeier, Tillie Walden, Mariko Tamaki vagy Noelle Stevenson munkái viszont valóban bármely korosztály számára olvashatóak. Az is fontos, hogy csupa női szerzőt emeltünk ki, akik hősválasztásuk és a felvetett témák tekintetében is törekszenek rá, hogy mindkét nem fiatal és idősebb olvasói magukénak érezhessék a műveiket. Az ifjúsági új hullám alkotói közül Telgemeiert (Mosolyogj!) már ismerhetik a magyar olvasók, és most Stevenson is bemutatkozik. A meseparódiaként vagy szatirikus fantasyként jellemezhető Nimona eredetileg webképregényként jelent meg, és az első fejezetek közelebb is állnak a napi adagokban olvasandó stripsorozatokhoz, mint a hosszabb elbeszélésekhez. A folytatásban aztán Stevenson már a várható kötetmegjelenéssel is kalkulálhatott, de gond nélkül teljesítette a megváltozó olvasói elvárásokat, mesélői lendülete nagyobb terjedelemben is kitart.

A címszereplő egy fiatal, alakváltó lány, aki a birodalom esküdt ellensége, Lord Ballister Bitangfő csatlósának szegődik, de Bitangfő valójában nem a hatalomra éhes, inkább személyes sértettség és bosszúvágy hajtja. A birodalomnak pedig nagyon is jót tenne, ha vezetőjét, a Rendfenntartó és Lovagügyi Intézet direktorát kiakolbólítanák a trónból. A Nimona mesevilágában, hasonlóan például a Shrekhez, minden a feje tetejére áll: a birodalmat kegyetlen diktátor irányítja, a bátor lovag bizonytalan és bűntudat gyötri, a gonosztevőnek kikiáltott Bitangfő pedig jóval emberségesebb ellenségeinél. Stevenson halmozza a mesék sablonjait kifordító gegeket, közben fokozatosan felépíti Nimona egyszerre ragaszkodó és mogorva, bátor és dühös, vagyis nagyon is kamaszos karakterét. A kötet második felében már világos, hogy a szerző nem bajlódott a mesei közeg alapos kimunkálásával, sokkal inkább az alakok viszonyát árnyalja – így lesz Bitangfő és riválisa, Aranypőc párviadalából mély baráti és soha fel nem vállalt szerelmi kapcsolat. A Nimonát talán feszesebbre is lehetett volna szerkeszteni, az erőszak ábrázolása és súlya pedig nem mindig következetes, ám ezeknél feltűnőbb az a játékos könnyedség, amellyel Stevenson átírja a mesefantasybe kódolt nemi sztereotípiákat. Friss elbeszélői hangja és remek tempóérzékről árulkodó rajzai a felnőtt olvasókat éppúgy elbűvölhetik, mint a gyerekeket.

*

Itthon a felnőtt olvasók jelentős része Rejtő Jenő regényeit és Korcsmáros Pál képregényváltozatait is a szívébe zárta. A kérdés az, hogy új olvasókat képesek-e szerezni ezek az egyedi humorú, kitűnő munkák, mert nagyon is egyértelmű, hogy nem ma készültek. Még úgy is, hogy Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán, a Rejtő–Korcsmáros-albumokat aprólékos munkával felújító, sőt jelentős részben újrarajzoló alkotók mindent megtesznek, hogy korszerűsítsék az eredetileg fekete-fehérben megjelent műveket. Legutóbb a Piszkos Fred közbelép jelent meg, amelyet hibbant szereplőgárdája tesz az egyik legszórakoztatóbb rejtői kalandregény-paródiává, és eszményi alapanyaggá a kivált figuraalkotásban jeleskedő Korcsmárosnak. Ezúttal a képregény megközelíthetőbbnek tűnik a könyvnél, az új változat kitűnően olvasható, Rejtő egyik-másik kabarétréfáját viszont, félő, meg kell magyarázni egy mai tizenévesnek.

Noelle Stevenson: Nimona. Színes, puhafedeles, 266 oldal. Kiadó: Ciceró.

Rejtő Jenő – Korcsmáros Pál: Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára. Színes, keményfedeles, 104 oldal. Kiadó: Képes Kiadó.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14495