KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Képregényfesztiválosok

Bayer Antal

Pierre Wazem

Amikor a francia képregényről beszélünk, ritkán mulasztjuk el kiegészíteni „francia-belgává”, hajlamosak vagyunk azonban megfeledkezni egy másik, részben frankofón országról. Pedig a képregény nem csak feltalálóját és első teoretikusát, Rodolphe Toepffert (1799-1846) köszönheti Svájcnak. Az 1970-es évek második felétől szép számban váltak ismertté olyan alkotók, mint Derib (akinek a Yakari nevű kis indián figuráját köszönhetjük), Cosey, Ceppi, vagy az utóbbi idők legsikeresebb francia nyelvű képregényének, Titeufnek a kitalálója, Zep.

Toepffer és Zep városában, Genfben él és alkot Pierre Wazem is, aki a májusi képregényfesztiválra érkezett Budapestre, és ebből az alkalomból jelent meg első magyar nyelvű képregénye. A roppant sokoldalú, realista, fantasztikus és dokumentarista zsánerekben egyaránt otthonosan mozgó alkotó talán legszemélyesebb munkáját, a 2000-ben eredetileg egy helyi magazinban folytatásokban megjelent belső utazásait, barangolásait hozta el nekünk.

Megtévesztő egyszerűsége és szinte meghökkentő őszintesége mellett a szerző kiváló ritmusérzékét kell feltétlenül kiemelni. Ez is az olyan képregények egyike, amelyekben „hatvan oldalon keresztül nem történik semmi”, ám Wazem narrációs technikája ezt tökéletesen elfelejteti velünk. Visszaemlékezései gyerekkorára, szüleire, vívódásai aktuális problémáival (alkohol és nők), képzelt párbeszédei a bizarr élő lelkiismeretként szolgáló füles pingvinnel izgalmasak, elgondolkodtatók, és még szórakoztatók is.

Barangolás(ok). Fekete-fehér, puhafedeles, 60 oldal, Nero Blanco Comix.

 

Lucie Lomová

Lucie Lomová dramaturgiát tanult a prágai egyetemen, és három hónapig dolgozott is egy moráviai színházban, amikor jött a forradalom, és egyszerre csak azon kapta magát, hogy az új helyzetben lehetne akár szabadúszó újságíró és illusztrátor is. Innen már csak egy lépés volt, hogy a különböző grafikai munkák mellett képregényeket is készítsen. Eleinte gyermekújságoknak, majd éppen akkor, amikor egy francia kiadó „külföldi női képregényalkotókat” keresett, felnőttebb témákon is elkezdett gondolkodni. Az első cseh képregényszerző, akinek önálló kötete jelent meg Franciaországban – és immár Magyarországon is.

A tavaly először franciául, majd csehül és most magyarul megjelenő új képregényben Lomová visszatér első szerelméhez, a színházhoz, ám ellentétben a Papírmozi magazinban megjelent Tyl őrjáratával, amely a (magyarhoz hasonlóan) belterjes cseh színházi élettel élcelődött, ennek a hosszabb történetnek az apropója egy nyomozás. Apropója, nem témája, hiszen nem a rejtély és a megoldás benne a legérdekesebb, hanem a karakterek, akik hétköznapiságukban is különlegesek.

Lőttek az előadásnak. Fekete-fehér, puhafedeles, 84 oldal, Nero Blanco Comix.

 

Pertti Jarla

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy weben népszerűvé váló képregény nyomtatásban is megjelenik. A hazájában elsősorban abszurd, lefordíthatatlan szójátékokra épülő képsorairól ismert finn Pertti Jarla tulajdonképpen csak kísérleti jelleggel kezdett bele az első világháború utáni orosz polgárháború idején játszódó hosszabb képregénybe, amely ennek megfelelően elég sokára is fejeződött be, de az internetnek köszönhetően az angol verziója is viszonylag széles körben elterjedt. Az Európai Kismestereket bemutató új sorozatához ezt a történetet választotta egy fiatal hazai kiadó. Jarla képregényének fő erénye a történet drámaisága, amelyet még fel is erősít nyers rajzstílusa. Ígéretes kezdés, reméljük, jó sok kötetet megér ez a sorozat.

Cserep kapitány. Fekete-fehér, puhafedeles, 40 oldal. Kiadó: Comicsmania.

 

Sebők Imre

Ha csak a rajzolói tudást, a magabiztos technikát nézzük, Sebők Imrét legfeljebb Zórád Ernővel lehet összemérni a magyar képregény történetében. És valami egészen egyedi, vészjósló hangulatot tudott kelteni sajátos fekete-fehér stílusával. Zsoldos Péter klasszikus sci-fijének az adaptációjában ez nagyon is bejön – bár nem emlékszem, hogy passzol-e az eredeti mű üzenetéhez, igen régen olvastam.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12255