PszichothrillerAmíg alszolKettős hatásVarró Attila
Balagueró bravúros pszichothrillerében a
közönség választhat zsánert magának.
Jaume Balagueró eddigi zsáneréletműve mind
tematikájában, mind hatásmechanizmusában szorosan kötődött a horrorhoz, a
kortárs európai rémfilm egyik vezéralakjává avatva a katalán születésű
rendezőt. Még a két kísértetfilmjét (Darkness, Hideg csontok) és
nagysikerű zombi-duplázását ([Rec]1-2) megelőző ezredfordulós
debütálása, a Névtelenek okkult szekta-opusza is kezdettől a
félelemkeltésre épít: az eltűnt kislánya után nyomozó kétségbeesett édesanya
fokozatos csapdába szorulását és a lassanként köré gyűlő borzalmakat
könyörtelen végkifejletig lekövető történet az Ördögűző racionalizált
verziójaként, misztikus hókuszpókuszok nélkül jeleníti meg minden anya
legnagyobb félelmét, a serdülőkorban elszabaduló gyermek rémképét, aki minden
ok nélkül kilép a családi képből és idegenné válik. Az erős pszichológiai
indíttatás Balagueró kísértetfilmjeiben is szépen tetten érhető (a Darkness sátánista
Ragyogás-variációja a családi erőszak témáját feszegeti, a Hideg
csontok kórházi rémmeséje pedig a gyermekhalál traumáját bújtatja gótikus
köntösbe), ám a két [Rec]-film found footage munkáihoz inkább a
zombiközeghez jobban illeszkedő szociohorrort választotta, egy nagyvárosi
bérház mikrokozmoszában modellezve a krízishelyzetben darabjaira hulló
társadalmat. A tavalyi alkotás az életmű első darabja, ahol a rém-auteur idegen
forgatókönyvből dolgozik, amit óvatos műfajváltása is jelez: az Amíg alszol pszichothrillerében
háttérbe szorul az áldozatok rettegése, ahogy Balagueró merész döntéssel átáll
a sötét oldalra.
A 2011-es alkotás legfontosabb vonása ugyanis
éppen az, hogy ezúttal a történet abszolút főgonosza kerül főhős-szerepbe, így
– akár a Kamerales vagy a Sötétkamra esetében – a befogadó egy
beteglelkű, visszataszító figura oldalán maga is tettestárssá válik. A helyszín
ezúttal is a Balagueró-féle nyomasztó
bérház, amelynek csendes, udvarias gondnoka
éjjelenként gonosz játékokat űz a lakókkal, mígnem a szerelméül kiszemelt lány
kedélyes közönye egyre riasztóbb tettekre provokálja, feltartóztathatatlan
erőszak-lavinát indítva el a falak között. A rendező a bravúros negyedórányi
expozícióban fokozatosan tárja fel a zárkózott férfi árnyoldalát, kezdettől
felkínálva a lehetőséget, hogy belelássunk egy szerencsétlen, magányos kisember
életébe: együtt éljük át vele a napi megaláztatásokat (amelyek csúcspontjaként
a szeretett nő ágya alatt kell végigszenvednie egy szenvedélyes aktus mozgalmas
eseményeit), sőt akár szoríthatunk is neki a suspense-helyzetekben,
amikor egyik reggel hajszál híján lelepleződik vagy épp sarokba szorítja a
szemben lakó kislány aljas zsarolása. Balagueró nem csupán hiteles, átélhető
portrét kínál egy szexuálisan frusztrált érzelmi nyomorék fokozatos
átalakulásáról kíméletlen gonosztevővé, de precízen szemlélteti a különbséget a
szörnytől való félelem és a szörnnyel való (kényszerű/
önkéntelen) azonosulásból fakadó feszült izgalom
hatásmechanizmusa között – különös műfaji tudathasadásba csalva nézőjét, ahol
egyszerre szembesülhet a bűnelkövetés tiltott izgalmával és a teljes
kiszolgáltatottság, az arctalan fenyegetés
bénító borzalmával.
AMÍG ALSZOL (Mientras duermes) – spanyol, 2011. rendezte: Jaume
Balagueró. Írta: Alberto Martini. Kép: Pablo Ross. Zene: Lucas
Vidal. Szereplők: Luis Tosar (César), Marta Etura (Clara), Iris
Almeida (Úrsula), Alberto San Juan (Marcos). Gyártó: Filmax
Entertainment / Cubica. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos.
102 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 4.67 |
 |
|
