KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elveszett múlt

Urbán Mária

 

Ha a kórházból kijövő asszony férje jóindulatú segítsége ellenére sem tud kigyógyulni amnéziájából, csak nem talál egy tárgyat, színt, hangulatot, amiről önmagára ismerne, a rutinos mozinéző kriminalitásra kezd gyanakodni. Árgus szemmel figyeljük a férjet, hogy vajon mire akarja manipulálni feleségét, akinek viszont szurkolunk, hogy nyerje már vissza az emlékezetét mielőtt még katasztrófa történne.

S miután beálltunk drukkernek az egyik fél mellé, a film kétharmadánál a rendező egyszer -csak kiteríti a kártyáit: nem is krimit csinál! A divatos pszichológiai esetet sokkal nemesebb célra akarja felhasználni: azon töpreng, hogy ki lehet-e radírozni az életünket, s a múlttól megszabadulva „tiszta lappal” újra lehet-e kezdeni? Noha előre sejthető a nemleges válasz, még izgalmas játék is lehetett volna a film, ha a rendező nem véti el az arányokat. Mert Drach saját ötletének csapdájába esett. Alighanem úgy vélte, hogy krimi-álcában könnyebben tudja becsempészni lényegi kérdéseit, de túl sokáig rendezte a krimit, túl sokáig tartotta fönn a sejtelmes, képlékeny, keveset közlő, bizonytalansággal felcsigázó krimi-légkört, amit aztán észbe kapva már hiába igyekezett átfordítani. A néző pedig elvesztette az – egyébként csekély – krimiizgalmat, mert mindaz, amit egy bűntény előkészületeinek hitt, hirtelen jóindulatú cselekedetté minősül át.

Nemcsak a krimi-álcán, saját lényegi témáján sem tudott úrrá lenni Michel Drach, akinek néhány éve bemutatott lírai-nosztalgikus filmjét, A bál hegedűit a hazai néző is kedvvel fogadta. Ebben a művében viszont érdektelenné válik a „lehet-e feledni?” kérdése, mert a krimi titokzatosan keveset közlő módszere és az asszony amnéziája miatt épp arról a bizonyos felejtendő múltról tudunk meg a legkevesebbet. Sem a múlt töredékei (egy banális kettős házasságtörés foszlányait kapjuk), sem a két színész derekas kínlódása a filmvásznon nem győz meg arról, hogy fontos lélektani-emberi konfliktust látunk.

Az egész filmből végül is csak annyi marad meg a néző emlékezetében, hogy bizony egy amnéziás ember rettentően ki van szolgáltatva a környezetének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8092