KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az igenember

Varró Attila

The Yes Man – amerikai, 2008. Rendezte: Peyton Reed. Írta: Danny Wallace könyvéből Nicholas Stoller és Jarrad Paul. Kép: Robert Yeoman. Zene: Mark Everett. Szereplők: Jim Carrey (Carl), Zooey Deschanel (Allison), Bradley Cooper (Peter), Terence Stamp (Bundley). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 102 perc.

 

A legtöbb filmcsillag pályáján előbb-utóbb elérkezik arra a pontra, amikor már egyetlen ajánlatra sem mondhat nemet, ám kevesen vannak köztük, akik ezt el is játszhatják. A „gumiarcú idióta” skatulyájából mind intenzívebben szabadulni próbáló Jim Carrey eddigi önreflektív alakításai a szerepkényszerek pokláról meséltek (a Truman show tévésztárjától a Minden6ó botcsinálta Istenén és a Majestic háborús veteránnak vélt amnéziásán át egészen a Maszk varázsálarcos szuperhőséig) – ezúttal az igazmondásba kényszerített Hantaboy alakját veszi elő a bőséges készletből és igazítja aktuális problémájához. Az Igenember lecsúszott főhőse a siker érdekében az állandó beleegyezés kétségbeesett végső eszközéhez nyúl, miután egy szektaguru (Terence Stamp Bowfingert ismétlő alakításában) ördögi szerződést köt vele: a szebb jövő érdekében ezentúl mindenre igent kell felelnie.

A Disney-remakekről és kifordított szerelmi komédiákról ismert Peyton Reed friss mozifilmje némi erőfeszítéssel lehetett volna maró szatíra a kényszeres életigenlés fogyasztói mókuskerekében taposó amerikai társadalomról (lásd a főhőshöz választott foglalkozást és az FBI rövidke cameóját), vagy ami ennél is csábítóbb, hamisítatlan szituációs burleszk, ahol épp olyan gigantikus helyzetkomikum-gegek tornyosulnak fel a kötelező bólintásra, mint Stan és Pan párosánál a farbarúgásra. Sajnálatos módon az előbbihez a gondolati merészség hiányzott (a film félúton elereszti alapötletét, és a Carreytől megszokott furcsapár-románcba fullad), az utóbbihoz némi Monty Python- vagy legalább Farrelly-féle vérbő, anarchista humorérzék. Maradt az elvárt kelléktár: a grimaszok és kaszkadőrszámok, a bizarr előadású dalbetétek és persze néhány politikailag inkorrekt poén – hiába jut el a fináléban a főhős az üdvözítő nemhez, úgy tűnik, a sztár számára mégis csak a jól bejáratott igenek maradnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9666