KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vademberek hajszája

Baski Sándor

Hunt for the Wilderpeople – új-zélandi, 2016. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép: Lachlan Milne. Zene: Lukasz Pawel Buda. Szereplők: Sam Neill (Hec), Rima Te Wiata (Ricky), Oscar Kigthley (Andy), Cohen Holloway (Hugh). Gyártó: Piki Films / Defender Films / Curious Film. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 105 perc.

 

Mielőtt bebocsátást nyert volna a hollywoodi Valhallába, hogy elfoglalja egy szuperhősfilm (Thor: Ragnarök) rendezői székét, az új-zélandi Taika Waititi még forgatott hazájában egy búcsúfilmet. A Vademberek hajszája első blikkre már maximálisan Hollywood-kompatibilisnek tűnik, története a 90-es évek ifjúsági matinéit idézi, ugyanakkor hasonlít a rendező 2010-es apa-fiú filmjéhez, a Boyhoz is. A főszereplő Ricky, egy problémás kiskamasz, akit egy idősödő házaspár örökbe fogad. A mostohaanya hirtelen halálát követően a srác a börtönviselt nevelőapával (Sam Neill) együtt beveti magát az új-zélandi vadonba. Nyomukban ott a gyámügy, a rendőrség, a bennszülöttek, ráadásul a természettel is meg kell küzdeniük.

A fegyelmezetlen városi suhanc és a mizantróp, mogorva férfi összecsiszolódása, illetve a családbarát finálé borítékolható, Waititi meg is pendíti a szentimentális húrokat, de csak ízléssel, a giccsveszélyt ügyesen elkerülve. Filmje már csak azért sem téveszthető össze egy Disney-féle kalandvígjátékkal, mert a humora korhatárosabb (képes például azzal viccelődni, hogy a nevelőapát gyerekmolesztálónak nézik), és a verbális, illetve képi gegjei is igényesebbek. Az egzotikumfaktor sem elhanyagolható: a vadregényes új-zélandi táj kulisszából markáns mellékszereplővé lép elő, és a páros útjába kerülő különc figurák is nyilván valamiféle torz keresztmetszetét adják a helyi társadalomnak. A Vademberek hajszája összességében olyan, mintha a Fel! szerzőinek forgatókönyvéből a  Holdfény királyság Wes Andersonja rendezett volna komédiát Edgar Wright produceri közreműködésével. Igazán figyelemre méltóvá mégis a fiatal Julian Dennison és az új-zélandi nemzeti kincs, Sam Neill parádés összjátéka teszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13198