KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Beszélgetés Jan Hřebejkkel

Történelem a konyhából

Nemes Gyula

Menzel és Svěrák után új Oscar-esélyes rendező Csehországból.

 

– Miért forgatókönyvíró szakon végzett?

– Nagy filmrajongó voltam, de nem volt semmilyen filmes ismerősöm, ezért nem tudtam felvételi vizsgafilmet készíteni. Jó választás volt, mert a többi bolsevik tanárral szemben a mi szakunkon viszonylagos szabadság uralkodott. Amikor megírtuk a diplomamunkánkat, felajánlották, hogy filmet forgathatunk belőle. A rendező szakon végzettek nemigen készítettek játékfilmet, inkább a reklámszakmában helyezkedtek el. A cseh rendezők többsége dokumentumfilmes szakon végez, mert ez a műfaj olcsóbb, így nincsenek kötöttségei.

– A cseh film fővonalát mintha kizárólag az új Formanok és Menzelek uralnák.

– Bárcsak így volna. A mainstreamet a konformista filmek alkotják, ezek között azonban akadnak kísérleti filmek is, mint az Erben-balladákból készült Csokor. Persze a Forman- és Menzel-filmek nagy példaképek mindannyiunk számára, még ha ők nem is tartoztak az akkori fősodorba. Próbálok eredeti és személyes filmeket készíteni, de elengedhetetlen számomra, hogy fogékonyak legyenek rájuk a nézők, akik nélkül nem lenne értelme választott műfajomnak, a tragikomédiának.

– Hányan nézik meg a filmjeit?

– A Süvölvényéveket hatszázezren. A Kuckók eredetileg tévékomédiának készült, 16 mm-re forgattuk és több, mint egy millióan jöttek be rá. Az Élet minden áron ehhez képest bukás volt: csak 450 ezren nézték meg. Szóval nálunk nem az a mérce, mint a lengyeleknél, ahol a Pan Tadeuszra eljönnek hárommillióan.

– Forgatás közben gondol az Oscar-díjra is?

– Forgatás közben nem, hiszen minden a propagandán múlik. Az Élet minden áron esetén annyi pénzt sem tudtunk összeszedni, hogy egyáltalán pályázhassunk vele. A tévé sem mutatott érdeklődést, provinciálisnak érezték a témát. Micsoda marhaság, mi lenne provinciálisabb egy Menzel- vagy Svěrák-filmnél! Mi csehek nem tudunk szuperprodukciókat rendezni, bár Svěrák most ezen igyekezett Sötétkék világ című filmjével. A mi kis konyhai történetünk érdekesebb nemcsak a hazai nézők, de a külföld számára is.

– Retrói legszimpatikusabb vonása az állandó hangulatváltás. Az időbeli távolság ironikusan mutatja be a drámai eseményeket, ugyanakkor a komikus figurák is tragikus színezetet kapnak. Nem mondták, hogy kineveti a cseh történelmet?

– Az akciófilmekkel ellentétben nekünk nincs pénzünk a látványos és hétköznapi jelenetek váltogatásához, ráadásul filmjeimnek nincs lineáris sztorija, dramaturgiai szükséglet tehát a hangulatváltás. De mindez nemcsak a figyelem fenntartásához szükséges, maga az élet is ilyen, sokan így élték meg a történelmet. Ezért inkább azok az emberek reagáltak rosszul az Élet minden áronra, akik nem élték át a háborút.

– Hogyan képes olyan történelmi korszakokról filmet forgatni, amelyeket nem élt át?

A történelem csak kulissza. Tarkovszkij és Menzel is történelmi filmekkel kezdték pályájukat… Sokat merítettem forgatókönyvíróm, Jarchovský szüleinek vagy Boleslav Polívka bátyjának emlékeiből. Nem vagyok történész, nem tudom, mi történt a háború alatt. A valószínűség és a humor egyensúlyát kerestem; nem történelmet, hanem példázatot.

– Az Élet minden áron alaptörténete klasszikus szituáció, első példája Zampa Békében élni című filmje. Cseh címe: Segítenünk kell. Zampa filmje arról szól, hogy döntenünk kell, a lojális főhőst lelövik az amerikaiak. Nem vádolták főhősét túlzott kompromisszum-készséggel?

Egy profinak a néző élményére is gondolnia kell, nehogy megrázkódtatással kelljen kijönnie a moziból. Ha nem lenne a filmben végig irónia, minden mesterséges és giccses lett volna. A katarzis itt abban áll, hogy az emberek meghatódnak, megkönnyebbülnek és meglepődnek a végén. Ellenkező meglepetéssel szolgált a Kuckók, amit végigröhögtek, majd egyszer csak arcukra fagyott a mosoly.

– Hogyan és miért készültek az Élet minden áron lassításai?

– A nyersanyag fényérzékenységét akartam megnövelni általuk, hogy az éjszakai jeleneteket világítás nélkül vehessem fel. Így további feszült vagy irreális jeleneteket is ezzel a technikával vettünk fel, hogy szervesebben illeszkedjenek a többi részhez. Abban is segített, hogy elleplezzük vele a díszlet hiányosságait.

– A tervezett Viwiegh-film is a múltban fog játszódni?

Viwiegh-gel végre megérkezem a jelenbe, nagyon jól írja meg a saját generációm figuráit, míg Jarchovský inkább a gyerekek és öregek írója. Jól példázza majd, hogy sosem volt szándékomban csak történelmi filmet forgatni.

Menzel, Forman, Jarmusch, Szabó után Önnek ajánlották föl az Őfelsége pincére voltam megfilmesítését.

Menzellel jó barátságban vagyok, filmjeim muszterét mindig megmutatom neki. Közös megegyezéssel adta át nekem a filmet, amit ennek ellenére nagy és félelmetes kihívásként élek át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2580