KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Láncreakció

Vidovszky György

Talán még soha sem szaladt ennyit egyszerre Keanu Reeves, mint ebben a filmben. Szerepe ugyanis nagyrészt erre korlátozódik, hiszen őt üldözi gonosz hatalomvágytól vezérelve valamilyen földalatti titkosszervezet és merő félreértésből az FBI is. (Az a gyanúm, hogy ez utóbbi szervezetet csak a hollywoodi filmproducerek találták ki.) Az amerikai nép egyszerű, naiv gyermeke ezalatt mindenre elszánt, misztikus akcióhőssé válik, aki előbb csak MacGyver fantasztikus találékonyságát, később Stallone ökölcsapásait is meghazudtolva győzedelmeskedik a... Kin is? Azon, aki az új, vízből nyerhető, környezetbarát energiaforrás kikísérletezésében barátjaként vele együtt dolgozott, de később kiderült róla, hogy cinkelt lapokkal játszik, és egy titkosszervezet tagja, amely csupa barátságtalan emberből áll, s amely őt sem sajnálná eltenni láb alól, ha rájönne a vizes kísérletet beindító titkos frekvenciára(?), amit viszont ez az árva, szaladgáló gyalogkakukk-Reeves tud csak. Azt, hogy ez a gonosz tudós miért robbantatta fel a saját találmányát a film elején, ha egyszer nem ismerte pontosan a tervrajzot, már én sem tudom megválaszolni. Ez is csak amolyan füstbe ment terv.

Tartogat még egy-két hasonlóan titokzatos momentumot Andrew Davis (A szökevény) új filmje, ami pedig a végeredményét tekintve nem meglepetés. Csak nézünk, mint a moziban, amikor lézerrel izgatják a vizet egy nagy átlátszó hordóban, a víz meg csak fortyog és rázkódik. Nem értjük pontosan, mi történik, de örülünk neki, mint ahogy örülünk, ha az üldözők pórul járnak, és örülünk, ha kedvenceink kimásznak a leglehetetlenebb helyzetből is. Nem lehet már kizökkenteni a nézőt a tudományoskodással, világrengető problémákkal, ha megkapja rendre a várt cirkuszi mutatványt. És ha jól sikerül, a taps sem marad el. A megmenekült, mosolygó párost – helyettünk – a filmen körülöttük állók tapsolják meg. Micsoda önirónia!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=389