KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Dr. Jack és Mr. Hyde

London megöl engem

Hungler Tímea

A viktoriánus kor békebeli históriájához egy sorozatgyilkos írta az epilógust.

 

1888 augusztusa és novembere között a bûn melegágyát, a ködös Albion vigalmi negyedét, Whitechapel kerületet a történelem egyik legelhíresültebb sorozatgyilkosa, Hasfelmetszõ Jack tartotta rettegésben. A viktoriánus pszichót a messzeség mára megszépítette, kedélyes, békebeli bûnözõt faragott belõle, kinek kultusza (utalva Alfred Hitchcock Õrjöngés címû filmjének egyik jelenetére) a Londonba tévedõ turista számára kötelezõvé teszi, hogy a Big Ben és a Buckingham Palace mellett, fõ látványosságként a baljós negyedbe is elzarándokoljon, és kinek személye és ámokfutása filmek, irodalmi alkotások, festmények, musicalek, videójátékok megszületését inspirálta.

Jack az évszázadok alatt folklorizálódott, az ügyében nyomozást folytató, a Scotland Yard elõdjének tekinthetõ Metropolitan Police aktái azonban nyilvánvalóvá teszik, módszereiben, és kegyetlenségében néhány huszadik századi pszichopatával is nyugodt szívvel versenyre kelhetne. Ragadványneve igazán expresszív: áldozatai testén bonctani mutatványokat hajtott végre, legtöbbjüket kibelezte, méhüket összekaszabolta, arcukat a felismerhetetlenségig elcsúfította, egyiknek-másiknak a melleit is amputálta, emlékbe pedig hol egy vesét, hol pedig a megboldogult szívét vitte magával. Ténykedései alatt a sajtót is kitüntetett figyelemben részesítette, legmorbidabb üzeneteinek egyikét az Erkölcsrendészet fejének egyenesen a Pokolból („From Hell”) küldte el a jobblétre szenderült Catherine Eddowes veséjének kíséretében.

Az eltelt idõ sem Jack személyazonosságát, sem áldozatainak pontos számát (a kutatások szerint legalább négy, legfeljebb nyolc örömlányt mészárolt le), sem leveleinek hitelességét nem tudta megnyugtatóan tisztázni. Arról, hogy ki a titokzatos „Bõrkötényes” („Leather Apron”) mindmáig teóriák százai keringenek tovább fényezve a szigetországi skizo nimbuszát.

A feltételezett gyanúsítottak listája a lehetõ legdemokratikusabb. Felbukkan rajta a sanyarú életét elmegyógyintézetben végzõ paranoid skizofrén, a meseíró, Lewis Carrol, a nyomozást vezetõ Abberline detektív kedvence, a feleséggyilkos George Chapman, a Szabadkõmûvesek, a Hitchcock mozijából ismertté vált titokzatos lakó, sõt maga Viktória királynõ is, aki állítólag, a királyi család orvosát, Gull doktort bujtotta fel arra, hogy a família jó hírének megóvása érdekében végezze ki azokat az utcalányokat, akik az unoka, Albert herceg rangjához méltatlan, egy bolti eladólánnyal kötött házasságához asszisztáltak.

A legújabb teória a kortárs krimi papnõjének, Patricia Cornwellnek a tollából mostanában látott napvilágot, mely szerint Jack az impresszionista festõ, Walter Sickert, aki 1908-09 között festette meg Camden Town-i gyilkosságok címû sorozatát, melynek meztelen, halott prostituáltakat ábrázó képei megrázó hiteleséggel emlékeztetnek az évtizedekkel elõbbi helyszínekre, valamint a legyilkolt lányokra.

Hasfelmetszõ Jack foghíjas története igazi urbánus mítosszá nõtte ki magát az idõk folyamán, homályos személyazonossága bárki számára lehetõvé teszi önálló teóriák felállítását, nem véletlen hát, hogy a filmesek az összes variációt elkészítették a témára.

 

 

Magánbûnök, közerkölcsök

 

A filmgyártás máig leghíresebb Hasfelmetszõi között Alfred Hitchcock titokzatos Lakóját, és Jesus Franco 1976-os horrorjának fõszereplõjét, Klaus Kinskit tarthatjuk számon, jóllehet Jack a vásznon a Német Birodalom színeiben Paul Leni 1923-as Panoptikumában (Das Wachsenfigurenkabinett) egy lidércnyomásos álom szereplõjeként debütált.

Az 1926-os A lakó egy magazin cikkét vette alapul, mely arról számolt be, hogy egy fiatal párocska magának a Hasfelmetszõnek adta bérbe a lakását; az 1932-es hangosfilm változat, illetve ennek 1944-es remake-je, az 1954-ben bemutatott Férfi a padlásszobában (Man in the Attic), valamint a Hammer Studio horrorfilmje, a Szoba kiadó (A Room to Let) Jacket a korabeli rendõrségi aktákból kiindulva egy medikusi képzettséggel bíró személlyel azonosította (a módszeres mészárlások kivitelezéséhez a halottkémek ugyanis elengedhetetlennek tartották, hogy az elkövetõ anatómiai és a bonctani ismeretek birtokában legyen).

A whitechapeli eseményeket feldolgozó filmek többsége elõszeretettel vonta be a nyomozásba Jack kortársát, Sherlock Holmes mesterdetektívet, lehetséges gyanúsítottként pedig azt a Dr. Jekyllt nevezte meg, aki éjszakánként Mr. Hyde-ként garázdálkodott London utcáin, és akit Luis Stevenson 1886-ban keltett életre. A Rémület tanulmánya (Study in Terror) és a Gyilkosság rendelésre (Murder by Decree) címû mozikban Sherlock Holmes liheg a Bõrkötényes nyomában, akit a Hammer Films horrorja, a Dr. Jekyll és Sister Hyde Stevenson kettõs személyiségû fõhõsével azonosít, akárcsak az Õrület peremén (Edge of Sanity) címû film, melyben egy korábbi pszicho, Anthony Perkins formálja meg Jacket).

A filmek érdeklõdésének középpontjában a titokzatos sorozatgyilkos kiléte áll, a rejtélyes East End-i halálesetek felgöngyölítése, jóllehet a Hasfelmetszõ felbukkanása 1888-ban magáról a viktoriánus éráról állított ki látleletet, festett koránt sem hízelgõ korrajzot. Jack személyében a virágkorát élõ birodalom, mely Viktória királynõ 64 éves uralkodása alatt sikert sikerre halmozott, jelentést kapott a Pokolból, az elõkelõ West Enddel határos East End legnyugatibb csücskébõl, ahol a nõk számára megélhetésként csupán a prostitúció maradt, ahol a városban a legnagyobb volt a gyermekhalandóság, ahol mindennaposak voltak a faji zavargások, és ahol Hasfelmetszõ Jack egy éjszaka akár két prostituáltat is kivégezhetett úgy, hogy közben a rendõrség a közvetlen közelben helyszínelt. A Bõrkötényes 1888-ban bepillantást engedett a Birodalom forrongó tudattalanjába, ahol Mr. Hyde kitörésre várt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2486