PapírmoziZórád ErnőBayer Antal
A Zórád Ernő sorozat első két
történetéhez (Aranyásók Alaszkában, Harc
a szalamandrákkal) a forgatókönyvet a kitűnő rajzoló saját maga készítette,
míg a következő háromét állandó szerzőtársa, Cs. Horváth Tibor. A közös munka
megszakadásának és helyreállásának is megvolt a maga oka, de hogy pontosan mi
volt, azóta sem teljesen publikus – maradjunk annyiban, hogy volt némi köze a
pénzhez. Akárhogy is volt, Zórád annak idején úgy gondolta, egyedül is boldogul
az irodalmi művek adaptálásával. Ezt sikerült is bebizonyítania, bár az is
kiderült a rövid ideig tartó kísérletből, hogy a Füles rejtvényújság bevett szokásai és íratlan szabályai nem tettek
lehetővé nagyon másfajta feldolgozásokat, sem terjedelemben, sem megközelítésben.
A különbségek nem jelentősek,
de úgy érzem, a sok száz adaptációt jegyző Cs. Horváth Tibor erőteljesebben
érvényesítette a saját koncepcióját az eredeti művek átírásánál. Ez szerintem
az egyszerűsítés, zanzásítás módjában nyilvánult meg. Egyrészt szabadabban élt
a kevéssé lényegesnek ítélt szövegrészek kihagyásának és egyes szereplők
összevonásának az eszközével, másrészt pedig határozottabban domborította ki a
forrásmű jellegét – pontosabban azt a jelleget, amelyet ő tartott fontosnak
benne. Rejtő western paródiájánál a humoros káoszt, Dickensnél a szentimentális
melodrámát, H. Rider Haggard elveszett világos kalandregényében pedig az egzotikus
népek lekezelő pártfogolását. És ebben az sem zavarta, ha néha neki kellett megfogalmaznia
a tanulságot az eredeti írók helyett, utóbbi esetben a nyugat kapzsiságának az
elítélését.
De ha ezen kicsit bosszankodunk
is, sose feledjük, hogy ennek a sorozatnak a hőse Zórád Ernő páratlan
rajzművészete.
A Néma Revolverek Városa, Twist Olivér, Salamon király kincse. Fekete-fehér, 36-44 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Hulk
Peter David bő tíz éven
keresztül írta a szaggatott gatyás zöld behemót kalandjait, és úgy tűnik, a
magyarul kiadott részek rendszeresen ebből az időszakból fognak származni a
belátható jövőben. Ha muszáj röviden jellemezni David Hulkját, annyit mondanék,
hogy szórakoztató, a szónak a legpozitívabb értelmében. Intelligensen vet fel
kérdéseket anélkül, hogy fejtörést okozna az olvasónak, mindig időben lép
tovább, mielőtt elkezdenénk unni az adott vonalat, végig fenn tudja tartani az
izgalmakat anélkül, hogy verekedések sorává butítaná a történetet, nem
beszélteti túl a karaktereit, és mindig sikerül pont annyit megmutatni belőlük,
hogy érdekeljen minket, mit lépnek legközelebb.
Pár éve két duplaszámmal
tapogatta ki a terepet a Kingpin, és most egy önálló kötettel próbálkozik,
amelyet a könyvpiac kiszámíthatatlansága miatt újságos terjesztésben juttat el
a szuperhősös képregények kedvelőihez. Reméljük, lesz olyan sikeres a
különszám, hogy érdemes legyen folytatni. Már csak azért is, mert a Végtelen Hatalom megasztori
betüremkedése miatt egy kicsit eltávolodtunk az immár intelligens Hulk és a
Pantheon nevű világmegmentő szervezet izgalmasnak ígérkező történettől.
Marvel + különszám 2015/3: Hulk. Színes, puhafedeles, 136 oldal. Kiadó: Kingpin.
Ptiluc
A tavaszi fesztivál meglepetés-kiadványával
jelentkezett a Titkos Fiók, amikor öt év után adott ki újra képregényt,
visszatérve legelső szerzőjéhez. A francia Ptiluc, aki Budapest visszatérő
vendégeként személyesen is jelen volt a rendezvényen, és szokásához híven
mindenkit lenyűgözött egyedi dedikálási módszereivel, ezúttal beszélő disznós
helyett gondolkodó patkányos képregénnyel szolgált nekünk: Pacush Blues című sorozata 13. kötetének egy áttördelt, hosszú
részletével, a szerzőtől kicsit talán szokatlan, metafizikus drámai monológgal.
Örültünk neki nagyon, bár a kiadótól korábban megszokott kimagaslóan szép
kivitelezés ezúttal elmaradt. A picire sikerült kiadványban még éppen, hogy
olvashatóak a betűk, és ekkora terjedelemhez már gerinc dukált volna.
Sötét tükör. Fekete-fehér, irkafűzött,
76 oldal.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 116 átlag: 5.83 |
 |
|
