KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Trükkös halál

Pápai Zsolt

F/X (Murder by Illusion) – amerikai, 1986. Rendezte: Robert Mandel. Szereplők: Bryan Brown, Brian Dennehy, Diane Venora. Forgalmazó: Fantasy Film. 104 perc.

Veterán honi cinefileink számára bizonyos nyolcvanas évekbeli hollywoodi opuszok nem feltétlenül vagy nem kizárólagosan az önértékük miatt becsesek, hanem azért, mert a megváltozó magyar forgalmazási és bemutatási politika szimbólumaivá váltak: ezek a művek az amerikai tömegfilmet egészében mosléknak bélyegző és ezért a hazai mozikból kirekesztő, tervutasításos gondolkozásmód alkonyát jelezték. Míg korábban a vitathatatlan klasszikusok sem jutottak be az országban (netán évtizedes késéssel érkeztek meg, mint a Psycho vagy A Keresztapa példája mutatja), addig a szocializmus utolsó évtizedében egyre több hollywoodi film színesítette a mozik palettáját. A Trükkös halál az elkészülése után egy évvel már látható volt nálunk, és ugyan nem ez a filmtörténet legjobb thrillere, ámde számos elemében izgalmas darab.

A történet hőse a kisköltségvetésű horrorok és bűnfilmek speciális effektusainak mestere, aki rendhagyó megbízást kap a tanúvédelmi program üzemeltetőitől. Némi hezitálás után elvállalja a feladatot, ám ezzel nagy slamasztikába kerül, melyből csak trükkmesteri tudásának legjavát nyújtva keveredhet ki. A Trükkös halál a hetvenes–nyolcvanas évek nyíltan önreflexív amerikai bűnfilmjeinek sorába illeszkedik (olyan kiváló darabok mellé, mint a The Last of Shelia, A kaszkadőr vagy a Blow Out), ámde szürkébb azoknál. A tévéből érkezett (majd néhány nagyjátékfilm után oda is távozott) Robert Mandel direktor ahelyett, hogy duplafenekűvé tenné a mesét – azaz a mozgóképi illúziókeltésről is elmélkedne egy keveset –, jobbára a bűnügyi szál kifejtésére összpontosít. Szórványosan akadnak ugyan mondatok, melyek a filmkészítést tematizálják („Manapság senki sem készít filmet az emberekről. Mindenkit csak a speciális effektusok érdekelnek” – jegyzi meg az expozícióban a főhős színész-barátnője, kár, hogy a magyar szinkronban ezt félrefordították), ámde a rendező nem használja ki a történetben rejlő lehetőségeket. Egy Brian DePalma bizonyára többet kihozott volna a projektből.

Mindazonáltal a Trükkös halál DePalma nélkül is érdekes, feszült thriller. Az élvezeti értékéből ugyan levon egy keveset a szintipop ciripelés a hangsávon, továbbá a történetvezetése sem tökéletes (érthetetlen például, hogy a protagonista az ellene indított merényletkísérlet után miért nem bújik el, és miért megy – az antagonisták által jól ismert – barátnője lakására), de összességében pozitív a mérleg.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11346