KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frissen lopott milliók

Gáti Péter

 

Az újkeletű mozibabona szerint feltétlenül szerencsét hoz szeretetnélküliségtől szenvedő, meg nem értett és megállíthatatlanul rossz irányba sodródó kamaszokról filmet csinálni. Persze vannak olyan, a pillanatnyi divaton túllépő alkotások is, amelyek körültekintő alapossággal és elgondolkoztató következtetésekkel elemzik ezt a társadalmi problémát. Rogulski filmje nem ilyen. Elsősorban zavarba ejtő tartalmatlanságával, műfaji tisztázatlanságával és végtelen érdektelenségével lepi meg nézőjét. A vígjátéknak induló, majd életközeli realizmusba átcsapó filmalkotás szürrealisztikus semmitmondásban tetőzik. Pedig az internátusból ellógó, és betörés közben véletlenül millión felüli összegre bukkanó tizenéves érdekes figurává is válhatna. Vajon a pénzen talált barát, az életéből eddig hiányzó – megfelelően motivált társadalmi környezettel bemutatott – csillogás miként torzítja el személyiségét?

Rogulski eljátszik ezekkel a lehetőségekkel, de rendezői invencióiból csak arra futja, hogy készre szabott hőseit végigrohantassa Varsó csábos szórakozóhelyein, exkluzív dolgok fogyasztóivá téve őket. Az időről időre funkció nélkül feltűnő álomképek, a kemény rockos kísérőzene és a csöndes társadalombírálat – mert pénzes kamaszunkat és jóbarátját körülzsongják a szerencselovagok és a félresiklott egzisztenciák – nem egyebek filmes divatkellékeknél. Mindvégig hiába várjuk annak rendezői-művészi indoklását, hogy miért került kamera elé ez a napilapok bűnügyi rovatában is csupán tízsoros hírt érdemlő történet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6358