KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hihetetlen család 2.

Varga Zoltán

Incredibles 2. – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Brad Bird. Kép: Erik Smitt és Mahyar Abousaeedi. Zene: Michael Giacchino. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

A szuperhősfilmek minden képzeletet felülmúló dömpingjének dicstelen időszakában szinte törvényszerű volt, hogy ismét a vászonra száguldjanak az animációs film legkedveltebb szuperemberei, a Hihetetlen család címszereplői. Brad Bird 2004-ben bemutatott remeke egyszerre ünnepelte a szuperhős figuratípusát és mutatott neki görbe tükröt; ám nem a műfaj élőszereplős változataiban oly gyakorivá vált önmarcangoló futamokkal és morális dilemmákkal írta felül a világmegmentő tevékenység láttatását – hanem a mindennapi lét, az inkognitóban megélt családi események és szituációk előtérbe állításával. Szívmelengető családábrázolása, pazar humora és letaglózó dinamikája méltán avatták azonnali klasszikussá a Pixar stúdió első (szuper)emberekre fókuszáló alkotását, s bár a figurák (és a befejezés) tálcán kínálták a folytatás lehetőségét, Brad Bird író-rendező közel másfél évtizedig érlelte a kalandok továbbszövését.

A Hihetetlen család 2 szó szerint ott veszi föl a fonalat, ahol az első rész abbamaradt; az akciók középpontjába ezúttal az anya/feleség/szuperhősnő Nyulányka kerül, átmenetileg magára hagyva Irdatlan urat a három gyermekkel, rádöbbentve a herkulesi figurát, hogy olykor a mateklecke megoldása nagyobb kihívást jelent, mint a szupergonoszok megfékezése. A már ismert szeretnivaló figuráknak éppúgy örülhetünk, mint az üldözés- és katasztrófajelenetek biztos kézzel levezényelt lehengerlő látványosságainak; az expozíció túlbeszélt jeleneteinek, a mellékkarakterek elnagyoltságának és a túlontúl kiszámítható fordulatoknak (mint amilyen az antagonista kiléte) már kevésbé. A bejáratott utakon haladó folytatás legelevenebb meglepetése a képességhalmozó kisbaba, aki a film legjobb, a főcselekményhez szervesen nem is tartozó jelenetében méltó ellenfélre talál – egy mosómedvében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13778