KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/február
KRÓNIKA
• N. N.: Muszter
• N. N.: Mihályffy Sándor (1937–2007)
• N. N.: „20 alatti” filmek fesztiválja Pályázati felhívás
MAGYAR FILM
• Bikácsy Gergely: Arcok a kazamatákból Szemle ’56 fölött
• Kornis Mihály: Hétköznapi kádárizmus Egy árulás utóélete
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Ararát Pesten Beszélgetés Sándor Pállal
• Hungler Tímea: Tőzsde-rulett Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: Dráma a rendházban Beszélgetés Maár Gyulával
• Varga Anna: A gyávaság kora Magyar zsáner
• Dániel Ferenc: Éljen Nyúl! Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr
• N. N.: Fábri Zoltán filmjei

• Géczi Zoltán: Ördöglakat, mennyei mátrix El Topo
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Büntetés a mennyből Columbo-sorozat
• Kis-Bócz Éva: Németország keresi a gyilkost Derrick, Tetthely
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egész estés álmok Anifest – Egész estés rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• N. N.: A 4. Anifest díjai
KRITIKA
• Báron György: Múlt nélküli emberek Alkonyi fények
• Takács Ferenc: Média-monarchia Stephen Frears: A királynő
• Vajda Judit: Korengedmény Rohonyi Gábor: Konyec
• Vincze Teréz: Orosz (ext)rémmese Ilja Krzsanovszkij: 4
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Megetett társadalom
• Vaskó Péter: Apocalypto
• Vajda Judit: Ahogy tetszik
• Csillag Márton: Parfüm – egy gyilkos története
• Vízer Balázs: Déjà vu
• Herpai Gergely: Bűnös viszonyok
• Birkás Péter: Renaissance
• Vajda Judit: Terhelt Terkel
DVD
• Pápai Zsolt: Kamera által homályosan
• Kovács Marcell: A texasi láncfűrészes mészárlás
• Tosoki Gyula: A gonosz érintése
• Csillag Márton: Jamaica fogadó

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apocalypto

Vaskó Péter

Apocalypto – amerikai, 2006. Rendezte: Mel Gibson és Farhad Safinia. Kép: Dean Semmler. Zene: James Horner. Szereplők: Rudy Youngblood (Jaguármancs), Dalia Hernandez (Hét), Jonathan Brewer (Blunted), Morris Birdyellowhead (Sky). Gyártó: Icon Productions / Touchstone Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 139 perc.

 

Mel Gibsonnak nem vették kedvét a Passiót ért vádak, miszerint a megváltástörténetet kínzáskatalógussá csupaszította, sőt! Most kapott csak rá a vér ízére, és úgy tűnik, saját stílusára végképp a történelmi misztiko-szado-mazóban lelt rá. A vér szentesíti az eszközt!

Az Apocalyptóban az ifjú bennszülött vadász, Jaguármancs faluját lerohanják a kegyetlen maja harcosok, hogy emberáldozatot vihessenek vérszomjas isteneiknek. De Mancs vadász megúsz, megszök, és vadászni kezd a rá vadászó horgas orrú, pingált, piercingelt rosszarcú majákra (a film kétharmada a szokott kommandósmozi – ágyékkötőben).

A misztikus elem persze itt is csupán egzotikus kellék, és még minimálisabb szerepe van, mint a Passió esetében. Az Apocalypto nem a majákról vagy afféle történelmi parabolaként még csak nem is Irakról szól – ahogy pedig azt a rendező igyekszik erősíteni nyilatkozataival, valamint a filmbe pakolt tolakodó, mérföldes szimbólumokkal, mottókkal és egyéb audiovizuális hordalékkal.

Nem, a film Gibsonnak arról az egyszerű felismeréséről szól, hogy az emberek a szenvedés okozásánál csak a szenvedés szemlélését szeretik jobban. Az újszövetségi Jeruzsálem vagy a maja gyilokváros csak afféle cirkuszi díszletek a húsmetéléshez, csontrepesztéshez, velő-loccsintáshoz. Meglehet, igaza van Gibsonnak: a keresztrefeszítéshez, szívkitépéshez képest minden más úgyis csak mellékkörülmény, homályos közhely, plakátkultúra, amivel nemigen lehet hatni az emberre. Nem is kell hát ilyesmivel pepecselni, a történelmi és kulturális összefüggésrendszer csak locsogás, pár előítélettel felskiccelhető, a málló hús és a tépett véna viszont örök. Az Apocalyptót azonban nem tompítja efféle (ön)irónia, és ez a vérmedt komolyság teszi még szomorúbbá és nyilvánvalóbbá a filmben az erőszakábrázolás üres öncélúságát. (És akkor még nem is beszéltünk a film végén lévő vörös, illetve „fehér” farokról.)

Micsoda fordulat: míg pár évtizede a periférián kiváló kannibál- és zombi-filmek készültek erős társadalomkritikai éllel, addig ma egy társadalomkrtitikusnak hazudott, laposan művészkedő gore-giccs a mainstream sikerdarab!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8893