|
|
|
Láttuk mégBőrnyakúakCsillag Márton
Az Oscar-díjas Amerikai szépség és a felemás sikerű A kárhozat útja után Sam Mendes ismét olyan filmmel jelentkezik, mely elé egyszeri néző és kritikus egyaránt nagy várakozással tekint. Egyrészt, mert a napjainkban is zajló iraki háború külön aktualitást ad Anthony Swofford tengerészgyalogos – a forgatókönyv alapjául szolgáló – öbölháborús visszaemlékezéseinek, másrészt pedig mert Jake Gyllenhaal (Donnie Darko) személyében a rendező olyan színészt talált „Swoff” szerepére, aki a háború emberi oldalának kidomborításával parádés hadseregellenes opuszt faraghat a Bőrnyakúakból.
Csakhogy nincs itt sem parádé, sem harcos pacifizmus: szigorú, koncepcionális unalom a néző osztályrésze csupán – annak bemutatása, hogyan lesz hősünk ártatlan újoncból szkeptikus hadviselt, mesterlövészből latrinapucoló, senkiből senki.
Mendes verőfényes, túlexponált jelenetek sorával vezeti be a nézőt az újonc „köcsögfejek” életébe, mely az ő olvasatában nappal az Acéllövedékben részletezett mentál-kiképzési technika túlélése, esténként pedig az Apokalipszis most Walkür-támadásának éljenzése jegyében telik. Aztán jön Szaddám, és tesz egy jókora szívességet a kiképzőtáborban unatkozó hazafiaknak.
A Bőrnyakúak nem politizál, már-már bántóan óvatosan lavíroz hadsereg- és társadalomkritika között, a párbeszédeket pedig mintha az új Nemzeti Alaptantervet összeállító történelemtanárok írták volna. Mendes idézetekkel tarkított rendezéséből és Roger Deakins (Fargo, Kundun) kézikamerás felvételeiből hiányzik a Ryan közlegény... újpatriotizmusa, a MASH pontos jellemábrázolása, A szarvasvadász perverz izgalma – és mindenekelőtt az eredetiség. A történet személyessé tételén Malick (Sivár vidék) és Scorsese (Casino) narrációs technikájának átvétele sem segít, mert a képek és a szöveg nem erősítik egymást: szép, kerek mondatokban kénytelen összefoglalni azt a tanulságot, ami a filmből nem derült ki.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1213 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
