KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harry Potter és a tűz serlege

Kubla Károly

 

A Harry Potter-könyvek és velük szinkronban a filmadaptációk is hasonló utat járnak be: minden újabb rész egyre nehezebb és tömörebb, egyre sötétebb és egyre bonyolultabb. Ahogy nőnek a szereplők, kalandjaik úgy kezdik egyre inkább az idősebb korosztályt megszólítani. Egy bizonyos koron alul nem érdemes sokszáz oldalt a gyerek kezébe adni – a legújabb Harry Potter-film sem a legkisebbeknek szól. Sőt.

Mike Newell munkája a könyv szempontjából leginkább a „korrekt adaptáció” címszóval jellemezhető, vagyis a be nem került részek hiánya az elviselhető szinten mozog. Hiányérzetet talán a felvezető kviddics-világkupa elkenése okoz, valamint a jellemek és konfliktusok egyszerűsödése: kimarad például a fél-óriás Hagrid/Madame Maxime önazonossági problémája („Méghogy óriás! Csak hosszúak a csontjaim.”), vagy a hasonlóan bájos Hermione-átalakulás (amikor a kislány lapátfogaiból némi bűbáj után fogkrém-reklám szintű tökélyfogsor lesz – bűbájjal, naná). Az persze egyéni ízlés kérdése is, hogy ki mit hiányol(hat) legjobban a filmváltozatból, de vitathatatlan és értékelendő Mike Newell érzéke a negyedik Potter-könyv hangsúlyaihoz.

A történet már nem a roxforti belvilág mikroklímájában bonyolódik, bár a helyszín még az: a hetedhét határon túl is híres Trimágus-tusának ad otthont a suli, és ennek köszönhetően az eddigi Potter-epizódok homogén világába beszüremkedik a nemzetközi és a kortársi kihívás. Jön az oroszos gránit-tartással bíró bolgár muzsik-banda (Viktor Krum és csapata), a franciásan tündéri és elbűvölő nő-koszorú (Fleur Delacour – a „szív virága”), és persze ez magával hozza az ármányt és szerelmet, és bonyolultabbá teszi szegény Harry-ék életét is.

A film vizualitására nem lehet panasz, a CGI-trükkök éppúgy a helyükön vannak, mint a jelmezek és a díszletek, vagy a digitális paradigmaváltást ismét bizonyító élethű-animáció/live act keverés.

Bár a film tartama több mint két óra, mégsem tűnik annyinak: ez a gondos forgatókönyvírói/adaptátori munkának és a rendező hozzáértésének köszönhető. Épp csak néhol csillan fel a szokásosan nyáltermelő hollywoodi cukorkadramaturgia: amikor az elhullt Cedric fölött búsongunk és üvölt a Dolby-surroundra optimalizált nagyzenekari apparátus – na, az kicsit sok. Egészében véve azonban a negyedik Harry Potter még az Alfonso Cuarón rendezte, sötétebb árnyalatokkal dolgozó, egész jó harmadik rész után sem okoz csalódást. Érdemes tehát felhörpinteni a tűzserleget – nem lesz ugyan százas flash (majd a hetedik rész – bár ott lennénk!), de Mike Newell és alkotógárdája gondoskodik róla, hogy „majdnem az” legyen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8490