KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lopakodók

Nánay Bence

Két ember bujkál az őserdőben. Amerikaiak. Az egyik különleges kiképzést kapott katona, a másik civil, orvlövész. Az egyik egész életét a dzsungelben töltötte, a másik most jár itt először. A katona tiszta szívből utálja az orvlövészeket, az orvlövész nem tudja elviselni, ha parancsolgatnak neki. De minden kezdeti ellenszenv ellenére, miután néhányszor kölcsönösen megmentették egymás életét, mégis valami barátság-féle alakul ki közöttük.

A trópusi és militarista couleur locale-t leszámítva ez a sztori az egész filmtörténet egyik legelcsépeltebb, legtöbbször feldolgozott cselekménysémája: két ember nem kedveli egymást, de összezárva, egymásra utalva barátok lesznek. Rengeteg jó és kevésbé jó filmnek – A megbilincseltektől és Jancsó Így jöttem-jétől a Félelem bérén keresztül a Bud Spencer–Terence Hill szériáig – pontosan ugyanez az ötlet az alapja. De bármilyen sematikus is a történet, a film stílusára érdemes odafigyelni.

Tudjuk, hogy a populáris művészet – kis késéssel – felhasználja a magasművészetek filmnyelvi változásait. Nos, úgy fest, ez a folyamat kezd felgyorsulni; a Lopakodókban már a kilencvenes évek stiláris újításai, kameramozgásai és montázstechnikája is megjelennek. Ez határozottan jót tesz a filmnek.

Néhány bizarrnak mondható megoldást leszámítva jól megcsinált akciófilm ez. Kissé túlzásba viszi például a rendező azt az egyébként fantáziadús ötletet, hogy a lövöldözéses jeleneteket a kilőtt puskagolyó szemszögéből láttassa. A réges-régi emberi szemszög valahogy még mindig izgalmasabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/03 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=823