KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Posta

N. N.

 

„Kojak, Columbo és társai”

 

„...Furcsa is ezért a mi viszonyunk a magyar tévé képernyőjén bemutatott amerikai álvalósághoz. Tetszik nekünk, némi joggal. A szakembernek a megvalósítás is lenyűgöző. A nézőnek: ismeretlen valóság. A kritikusok ezernyi bakot lőttek az értékelésnél. Valóságnak fogták fel ugyanis Kojak, Columbo világát, mint ahogy annak fogták fel a Küszöböket is. Holott a Küszöbök a hibátlan amerikai tévésorozatokkal vetekszik, épp azért, mert annyi ellenálló volt a mítoszában, ahány fasiszta a valóságban. Berkest érzékeny értője a tévé meseigényének, és becsületére válik, hogy a mítoszgyártást legalább a nemzeti és kommunista önérzet érdekében használta fel. A népmese sem ugyanazt a történelmet tanítja, mint a Hóman–Szekfű. És a televízió sem mindig azt tanítja, mint a Küszöbök...”

A fenti sorokat Ungvári Tamás – a tőle általában megszokott eleganciával és könnyedséggel megírt – cikkéből idéztem, s vitáin vele éppen ez idézettel kapcsolatos. Fájdalmas történelmi tények tanúsítják ugyanis, hogy mindenfajta mítosz-gyártás káros, még a legnemesebb szándékú is. Hivatalos és magánfelmérések, riportok és dokumentumfilmek tanúsítják, hogy a fiatalok – és nem csak fiatalok történelmi ismerete – akár tárgyi adatszerűségekre, akár nagyobb összefüggésekre gondolok – enyhén szólva is alacsony színvonalú, hiányos. S éppen ezért történelemszemléletük sajnos zavaros, sokszor hamis. Ebben nem kis szerepe van éppen a különféle mítoszoknak és történelmietlen legendáknak. Távolabbi és közelebbi történelmünkben sok a „fehér folt” – nagy az adósság a valósághű megközelítésben. S a valósághűség nem művészetellenes kategória (lásd például: Csatorna, Hamu és gyémánt, vagy éppen a Cseres–Kovács-féle Hideg napok).

Ebben az összefüggésben talán szellemes, de mindenképpen téves összevetés a népmese és a Hóman– Szekfű-féle tanítás alternatívája is.

A tévedés jogát fenntartva hadd summázzam véleményemet: ne helyettesítsük a mítoszok – olykor lelkiismeret-nyugtatgató – mákonyával a történelmünkkel való szembesülés olykor örömteli, sokszor fájdalmas, de mindenképpen elengedhetetlenül szükséges feladatát.

 

Üdvözlettel: Bórók Zoltán

történelemtanár

Budapest

 

 

Kedves Szerkesztőség!

 

Az új köntösben megjelenő Filmvilágban egy sajnálatos hibát fedeztem fel: az 55. oldalon két fénykép van, s mind a kettő állítólag Suksint ábrázolja. Ez nem így van. Ugyanis a Volt egy ilyen legény című filmben Suksin maga nem játszott, ez volt az első rendezése. A kép a film főszereplőjét, a Szovjetunióban igen népszerű Leonyid Kuravljovot ábrázolja.

 

Tisztelettel: Barta Istvánné

Budapest

 

*

 

Köszönjük levelét, Önnek van igaza. A felső képen valóban nem Suksin, hanem az Ön által felismert Leonyid Kuravljov látható. A sajnálatos technikai hibáért minden kedves olvasónk elnézését kérjük.

 

A Szerkesztőség

 

 

Az elmúlt években sok jogos bírálat érte a filmforgalmazást, a filmátvételt. Talán ez is segített, hogy újabban, mintha javult volna a helyzet, jó néhány jelentős és híres film tűnt fel a moziműsorban. Tűnt fel – és tűnt el! – vághatná rögtön rá a rosszkedvű filmbarát. A film átvételével és műsorra tűzésével ugyanis nem oldódik meg minden. A „kis mozik”, az utánjátszósok siralmas állapotáról nyilván mindenkinek megvan a maga szomorú tapasztalata. Óriási baklövés volt szerintem, hogy nem is egy ilyen „kis piszkos” a művészmozi-hálózat tagja lett. Itt aztán vásott suhancok és randalírozó részegek ünneplik a maguk módján a nehezebben befogadható, nagyobb figyelmet követelő művészfilmeket. Említsem a Diadalt (ahol egyik barátomat, tisztesség ne essék szólván, lehányták), a csillaghegyi mozit vagy az óbudai Újlakit? Talán ezek a jobb sorsra érdemes filmek is érzik, hogy mostohán bánnak itt velük, s épp ezért villámgyorsan eltűnnek e groteszk filmtemetőkből – eltűnnek mindörökké és egyszer s mindenkorra! Talán megdicsőülnek, s a filmtörténetben lelnek végleges hazát? Örvendetes dolog az esztétáknak, én azonban e tényt nem tudom örömmel fogadni. Látni szeretem a fontos filmeket. Látni, viszonylag jó körülmények között. Mert nemcsak a találomra felsorolt „kis piszkosokról” van itt szó. A műsorra tűzés, a mozi-kiválasztás egész rendszerével. Mert az Alfa nevű volt lovardában bemutatni Buňuel filmjét, A vágy titokzatos tárgyát körülbelül egyenlő a film megbuktatásával, és az Alfa Piedonéhoz szoktatott közönségének a felbosszantásával. Hogy én, félénk könyvmoly, bosszankodom, abból senkinek nem lesz kára, de az „illetékeseknek” nem ajánlom, hogy sötétedéskor az Alfa mozi táján korzózzanak.

 

Tisztelettel:

ifj. Városi Béla

Budapest

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8133