KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fekete Péter

Ki ismeri Fekete Pétert?

Szalai Györgyi

 

Ki tud ma a csehszlovák film hatvanas évekbeli nagy korszakáról? S ki vette észre akkor, hogy a filmművészetbe valami addig soha nem látott és érzékelt nyers, hétköznapi valóság tört be – ami húsbavágóan a miénk is volt, hiszen a mi hétköznapi problémáinkra is, a mi világunkra is, egész társadalmunk filozófiai, szociológai és emberi problémáira is rávilágított?

Az első film a Fekete Péter volt.

Megjelent a vásznon egy kamaszfiú, a szocializmus kamaszgyereke, aki nem tud mit kezdeni a kezével, az érzelmeivel, nem tud mit kezdeni a világgal – sa világ sem ővele. Keresi a helyét az értékek között, élni, dolgozni, szeretni akar – ember akar lenni és boldog akar lenni. Látjuk élete első munkahelyén, látjuk első félszeg, sikerületlen szerelmének történetében, családjában, barátaival, az ifjúsági parkban. És látjuk, ahogyan nem tud eligazodni sehol és semmiben, ahogy nincs felkészülve arra, hogy megtalálja a helyét a világban és hogy a világ sincs felkészülve befogadására. Tele van jószándékkal, szeretetvággyal, beilleszkedési vággyal; ő is csak olyan szeretne lenni, mint a többi „rendes ember” – de közben egyetlen emberrel sem találkozik, aki minta lehetne számára, egyetlen emberrel sem, aki segíteni tudna neki bármiben. Prédikációkat hall, hiteltelen frázisokat; megpróbál a saját ösztönei szerint tájékozódni, de minden lépése botlás, tévedés, minden gesztusát félreértik, s mindezt a külvilág keményen fel is rója neki. Egyre bizonytalanabb, egyre elveszettebb, és mi, akik a vászon előtt ülünk, nem tudunk segíteni neki. Nem azért, mert egy film történetébe nem lehet beleszólásunk, hanem mert a kérdéseire nincsenek válaszaink.

Fekete Péter története saját magunkkal szembesít bennünket, saját világunkkal és ideáljainkkal, és az egyre kínosabb feszengésben kénytelenek vagyunk ráébredni arra, hogy alapvétő emberi kérdésekre nincsenek válaszaink. Nem tudunk ötletet adni az „átlaghősnek”, hogy hogyan lehet a hétköznapi élet látszólag oly egyszerű, az egyes ember számára mégis oly bonyolult labirintusából kivergődni egy elfogadható, emberi életforma felé.

És Fekete Pétert követték a munkáslány-szöszik az Egy szöszi szerelme című Forman filmben. Passer Intim megvilágításban című filmjének fél-értelmiségi anti-hősei, Menzel Szeszélyes nyarának kallódó kisvárosi anti-hősei.

A leghétköznapibb élet és a legsúlyosabb filozófiai problémák az irónia, sokszor a harsány nevettetés eszközeivel, aprólékosan csiszolt filmnyelven szóltak hozzánk akkor – sajnos kevesekhez. Mégsem tűntek el nyomtalanul: – hatásuk a magyar filmművészetre könnyen kimutatható. Ám egy filmnek valódi hatását nem a filmművészetre, hanem a közönségre kell gyakorolnia.

Tízegynéhány évvel a Fekete Péter bemutatója után kísérleti filmklub-programot állítottunk össze a Balázs Béla Stúdióban, s a programot az ország pedagógiai főiskoláin vetítettük. Ennek egyik párosítása a Fekete Péter és Olmi Az állás című filmje volt. A két film nagyjából egyidőben készült, az egyik Csehszlovákiában, a másik Olaszországban. Az állás főhőse egyidős Fekete Péterrel, a film története is azonos: első állás, első szerelem, család. De ebből a két mikro-világból két különböző társadalom képe rajzolódik ki. s a vetítés utáni vitákban élőén és élesen szikráztak fel a száraz tankönyv- és újságcikk-szövegek a két világrendszer ellentmondásairól. A fiatal pedagógus-jelöltek úgy tekintettek Fekete Péterre, mint jövendő neveltjeik egyikére, s így nemcsak ő került közel hozzájuk, hanem általa átélhetővé vált számukra, mit is jelenthet valójában a gyakorlat.

Talán most – jó forgalmazási stratégiával – s sokat szidott de a főiskolai előadótermeknél mégis mindenképpen jobb vetítési körülményeket kínáló mozikban – a mindenképpen indokolt felújítás alkalmából – a korábbi évekhez képest sokkal több néző ismerkedhet meg Fekete Péterrel – egy nagy filmművészeti korszak kamasz-hősével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 26. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8112