|
|
Láttuk mégA kis rendőr nagy napjaiVeress József
Vlagyimir Fokin két legyet akart ütni egycsapásra: filmjében a társadalmi mondanivalót kalandos történet fordulataival házasította. Láttunk már efféle kísérleteket, sőt emlékezetes eredményeket a mozivásznon, elvégre gondolatiság és izgalom jól megférhet egymással. (Két példa a közelmúltból: az olasz Félek és a szovjet Szibériáda.)
A pályakezdő rendezőnek azonban nem sikerült megbirkóznia ezzel a feladattal. Tételével, miszerint a huligánoktól meg kell szabadítani a tisztességes emberek világát, maximálisan egyetértünk, annak ellenére, hogy a megállapítás nem valami egetverően újszerű. A jóformán tejfelesszájú nyomozópalánta, a sztori hőse is megnyerte tetszésünket, noha vakmerősége már-már valószínűtlen, és az ifjú nyomozó egyben-másban hajdani idealizált figurákra emlékeztet. A banditák ellen folytatott (sikeres) hadjárat nélkülözi az eredetiséget. Minden mozzanatot előre kitalálunk, így aztán aligha rághatjuk a körmünket a nézőtéren. Zavaró a szemlélet naivitása is, akárcsak a fekete-fehér jellemek összecsapása. Irónia csupán az álomjelenetet színezi.
Amit dicsérhetünk: a mesterien fotografált verekedési jelenet két párhuzamosan haladó vonat között – igazi profi-színvonalra vall. Aztán megint eltávolodnak a szerelvények... A lelkes Kulik nyomozó bizony azt is kideríthetné, hogy hogyan szegényedett el a konfliktus, s mi okból telepedtek rá a közhelyek az érdekesnek ígérkező szituációkra.
Fokin tehetségéből legközelebbi alkotása talán többet fog elárulni. A főszereplő Andrej Taskov ezzel szemben bizonyított: jó képet vágva a sematikus „szupermen” szerepéhez megcsillantja jellemábrázoló tehetségét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1139 átlag: 5.53 |
|
|
|
|