Láttuk még

Repülés az űrhajóssal

Ardai Zoltán

Gennagyij Vasziljev rendező mintha lehetetlenné akarná tenni számunkra, hogy lélekben együtt szárnyalhassunk azzal a falusi fiatallal, akinek a repülőmérnöki főiskolára vezető akaratropogtató útját a film nyomonköveti. Pedig lenne bámulnivaló azon, ami történik, ha valaki, egy akkora országban, mint a Szovjetunió, sikertelen felvételi vizsga után, tehenészlegényi poszton sem mond le az űrhajóssá válás álmáról. Hanem, miként az űrhajós odafönt, úgy ő a földön a testi-lelki épenmaradás és célratörés mestereként mozog, összehangolva magasan járó érzéseit sokirányú, küzdelmesen szerzett szakértelmével.

Nos, épp az efféle példatörténet az, amelynek a megformálásán, ha egyértelműen kiütközik a didaxis, rögtön érdektelenné válik. Az alkotók azonban most egyszerűen átlépik ezt a szabályt; leplezetlenül, rámenősen oktatják a nézőt, s íme, a nem-művészi szándék e vérbősége csodát tesz: a jótulajdonságokból összeeszkábált főhős életre kel, s fából faragott királyfiként már hatásos. Derűs ártatlanság, komor-rideg vitalitás, bábu-táncok nevetséges áltörténésekben, valóságos gondok – mindez együtt valami nyugtalan melankóliát ébreszt a nézőben.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 45-46. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7371

Cikk értékelése:

szavazat: 1174 átlag: 5.33