KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elektromos eszkimó

Csala Károly

 

Megérné hosszabban is elmélkedni Frank Godwin filmje kapcsán arról, hogy amúgy nagy általánosságban milyennek is kell(ene) lennie egy jó gyerekfilmnek. Azért ennek kapcsán, mert ez, vagyis Az elektromos eszkimó – jó gyerekfilm. Marad a távirati stílusú összefoglalás, egy meg nem írt tanulmány rezüméjének közreadása.

1. Mesetörténet, csodás elemmel. Nagyon fontos, hogy vajon az ujjukból szopják-e a szerzők az alapötletet, avagy az életből és a tudományból. Godwin filmjének kis eszkimója csodás tulajdonsággal bír: képes föltölteni magát (miután jól teletömte a bendőjét) oly mérvű elektromossággal, ami egy kisebb generátor teljesítményével is fölér, s képes ezt a töltést hajtóenergiaként átadni mindenféle villanymeghajtású szerkentyűnek. Ennek a képtelen alapötletnek modern természettudományos ismeretterjesztő értéke van: egész egyszerűen fölkelti a gyereknézők érdeklődését az elektromosság iránt. A néző-gyerek ugyanis szeretne ilyen csudás tulajdonság birtokába kerülni, s amíg ezt a film sugallta vágyálmát meg nem cáfolják (a felnőttek, nagyobb társai), addig is egészen biztosan érdeklődni fog az elektromosság lényege iránt („mi a csoda is az voltaképpen?”).

2. Konfekció is szükséges a gyerekfilmhez, éppúgy, mint a legtöbb „felnőtt” filmhez. (A műfaji dramaturgia kialakult szabályairól van szó, ezeket nem lehet műről műre fölrúgni, ritkán sikerül csakugyan új műfajt kitalálni.) A gyerekfilmben – s ez korántsem baj, sőt helyénvaló – a konfekcionált cselekményváz többnyire nyíltabban, bevallottabban kiütközik, semmiképp sem sznob „újításokkal” álcázva jelentkezik, mert ha igen, akkor se kutya, se gyerek nem ért belőle egy kukkot sem. Az elektromos eszkimó a gyerekek által is könnyen átlátható gengszterfilm-séma pórázán vezeti nézőit. Lehetőség ez az „izgalomra”, de egyúttal az untig ismert „izgalmas” fordulatok kifigurázása is. Godwin mindkét lehetőséggel jól bánik filmjében.

3. A film társadalomképe. Ennek bántatlan, érintetlen alapja ebben az esetben a brit polgári-kispolgári életforma, mint elfogadott és elfogadható, kikezdhetetlen valóság. Ezért tehát nincs mit lelkesednünk. De ezen belül – igencsak korlátozottan, de mégiscsak – a kis eszkimó főhőssel a fajta-előítéletek ellen szól a film, ha szűkös kereteken belül maradva is, de mindenképpen tisztességesen-becsületesen, ha úgy tetszik: pozitívan.

S hogy mindezekhez még jó gyerekszínészek is kellenek, az csak természetes. S hogy a rendezőnek tudnia kell, mi fán terem a pergő ritmus.

Godwin filmje mindezen erényekkel rendelkezik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 43-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7249