Láttuk még

Farkasok ideje

Harmat György

Hogy Alberto Isaac rendező tehetségéből futná (esetleg futja majd) ennél jelentősebb filmre is, arra főképp a Farkasok ideje erőteljes kezdő és záró képsorai szolgálnak bizonyítékul. Indításként a szemétre vetett, romos falusi tárgyak képei, kontrasztban az agrárprogram szónokának távolról hallatszó frázisaival; befejezésként pedig a kényszerűségből Mexikóvárosba költözött idős Abraham, amint a jóformán üres szobában a tévé előtt üldögél. A képernyőn metróutasok tömegét látjuk, s a kommentár a fővárosba „föltántorgók” meghiúsult reményeiről beszél.

Világosan intonálja és bontja ki témáját a rendező: az Egyesült Államokban boldogulást kereső nagyfiúk és a mexikói faluban maradó, becsületben és munkában megőszült apa konfliktusáról van szó. Egyszerű, őszinte, nem érdektelen film ez, ám átütőerő nélküli figurákkal és kevéssé életteli szituációkkal. A mű sterilitása pedig nem eléggé tudatos és hatásos ahhoz, hogy stílus épüljön belőle. A sablonok csábításainak mindenesetre csak ritkán enged a rendező: a kiszámíthatóan tragikusnak induló jelenetek sorra csendes (tragi)komikumba, a mindennapok középszerűségébe torkollnak.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6230

Cikk értékelése:

szavazat: 1428 átlag: 5.46