KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült római vakáció

Harmat György

Barnaba, a jókiállású római buszsofőr beleszeret St. Tulipe törpeállam gyönyörű trónörökösnőjébe, és tűzön-vízen harcol azért, hogy feleségül vehesse. Egyszerű, modern(?) mese a jónevű forgatókönyvírókból (lásd: Mondd, hogy mindent megteszel értem) rendezőkké avanzsált páros, Castellano és Pipolo filmje, fogalmazzunk tehát egyszerűen és röviden: jórészt kellemes, olykor unalmas, időnként bugyuta vígjátékot látunk; ritkán nevetünk, gyakran mosolygunk. Az ötletek nem túl számosak és nem túl eredetiek, de többnyire élvezhetőek és akad közöttük különösen szellemes is. (Ilyen például az, amikor a szerelmesek telefonon beszélgetnek egymással, majd a kagylót helyére téve zavartalanul folytatják tovább dialógusukat.) Adriano Celentano és Ornella Muti sokat tesznek a siker érdekében, bár az, hogy utóbbi, kivételes szépsége mellett, remek színésznő is, nem ebből a filmből derül ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6154