KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A legyőzhetetlen Vutang

Lajta Gábor

Professzionista kung fu-film, egyenesen Kínából.

A megváltozott kulturális politika kaput nyitott ennek a lebecsült műfajnak, amelynek Hongkongban már nagy hagyományai vannak. A legyőzhetetlen Vutangban is érezhető a hongkongi hatás; különösen Bruce Lee első híres filmjére (Halálos üzenet Sanghajból) emlékeztet. Bosszú a meggyilkolt mesterért, a kínai és a japán karateiskola összecsapása, idegengyűlölet. Mégsem utánzat ez a film. Nem csak azért, mert pontosan megrajzolt történelmi helyzetben játszódik (1889-ben, néhány évvel a japán–kínai háború előtt vagyunk, s még élnek a levert Tajping-felkelés harcosai). Ami eltér a megszokottól, az inkább maga a küzdelem, ez a sokszor lágy, táncszerű és lenyűgözően akrobatikus mozgás, egy valóságos, ma is művelt formája a kung funak, az úgynevezett belső stílus, annak is egyik ága, a tajcsicsüan, amely eltér a többi filmben általában látható külső energiákat mozgósító kemény harcmodortól.

Igazi „karate”-órát vehetünk tehát a moziszékekben ülve, s megcsodálhatjuk a vusu, a kínai harcművészet egyéb formáit, a kard- és botvívást is.

Hogy a filmben ábrázolt japán karateiskola ekkor létezett-e? Így biztosan nem, hiszen csak néhány évtizeddel később alakult ki a ma ismert formájában. De ennyit meg kell engednünk a játék kedvéért.

Meglepő, hogy a jobb kínai filmekben is tapasztalható nehézkességnek, mesterkéltségnek nyomát sem találjuk a Vutangban. Pedig a kommersz sem „könnyű” műfaj. Végig pompás eredeti helyszíneken, mozgalmasan fényképezve, a kínai hagyományokhoz képest reális színészi játékkal pereg a film, amely nem nélkülözi a humort, s – taoista bölcsességek formájában – a misztikát sem.

Várjuk a hasonlóan jó kung fu- és karate-filmeket, különösen e műfaj reprezentatív darabjait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6151