|
|
Láttuk mégAnna PavlovaKapecz Zsuzsa
Emil Lotjanu nem a híres balerina, Anna Pavlova életéről, hanem a legendájáról készítette ezt a filmet, és ennek jegyében formálta át a dokumentumokat, felépítve saját koncepcióját. Az ízlés és a közhelyek határain belül tálal elénk egy romantikus, helyenként a szépelgést sem nélkülöző történetet. „Minden kozmetikázott ebben a filmben, a mosodától kezdve, ahol Pavlova anyja dolgozik... az emberi kapcsolatokig” – állapította meg Viktor Kicsin, a Lityeraturnaja Gazeta filmkritikusa (1983. nov. 7.).
Valóban, Lotjanu következetesen megkerüli a balerina jellemének és sorsának buktatóit. Galina Beljajeva megjelenítésében egy unalmasán szép és kiegyensúlyozott művésznőt látunk, aki ráadásul illúziót sem tud kelteni a táncbetéteknél. Az orosz balett világhódító korszakáról ugyanolyan felszínes képet kapunk, mint Anna Pavlova pályájáról, magánéletéről. A koreográfus, Fokin és Pavlova nézeteltéréseit elhallgatják, Gyagilev és Nizsinszkij figurája pedig mintha a merőben más műfajú Picasso kalandjaiból sétált volna át ide. Némiképp kárpótol ezért a felületességért a korrekt operatőri munka, és az a tárgyi környezet, amelyet a lelkiismeretes díszlettervező idéz elénk. A főszereplők gyakorta pózoló alakítása helyett emlékezetes marad a kislány Pavlovát játszó „balettpatkány” érzékenysége, szép mozgása; a szinkronteljesítmények sorából pedig kiemelkedik Csonka Ibolya átélt szövegmondása.
Mindent összevetve, az otthoni fogadtatás túl szigorúan bánt el ezzel a filmmel. Nem rosszabb, mint sok más hasonló vállalkozás, például Karel Reisz Isadorája, Vanessa Redgrave főszereplésével. Az is igaz viszont, hogy kedvezőbb lett volna egy elemző, pontosabb művet létrehozni, nemcsak a nézők, hanem Pavlova utódai érdekében is, hiszen az európai balettelőadások zöme sokak szerint oly konzervatív, hogy sürgős szükség volna újabb, zseniális reformátorokra, mint amilyen annak idején éppen Gyagilev, Nizsinszkij és Fokin volt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 867 átlag: 5.52 |
|
|
|
|