KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

BBS

A szerkesztőség

A Balázs Béla Stúdió volt már filmművészetünk avantgarde-ja, kísérleti laboratóriuma, gyanús hátsó-udvara, pezsgő reformklubja. Ma talán mindez egyszerre. Ezért is tűnik úgy, hogy régi súlyát elvesztette, holott csak régi szerepe, főképpen pedig e szerep egyfélesége szűnt meg. Ma nemigen találnánk meg azt az egyetlen vagy meghatározó irányzatot, szerzői csoportosulást, amely szellemileg a születő „új” jótékony igájába fogja a Stúdiót. Megszűnt az a társadalmi problematika, felbomlóban az a szellemi tartás, amely a Stúdió pozícióját – természetesen sohasem belső küzdelmek nélkül – korábban egységessé és egyértelműen felismerhetővé tette. Természetesen ma is beszélhetünk egymás mellett élő irányzatokról, formanyelvi vagy társadalomkritikai törekvésekről, ám ezen a szinten már alig tudunk bármi érvényeset állítani a BBS legújabb terméséről. A mai BBS ugyanis nem annyira irányzatokban, mint inkább egyéni utakban, egyéni művekben „tagolódik”. Ebben rejlik ereje és ebben gyengesége is.

Ez a változás tükröződik alábbi összeállításunkon is. Az egyes mű ugyanis sohasem példázat. Ha jó, akkor mindig megilleti az önálló elemzés méltósága. A BBS újabb termésében azonban még a rossz művek is csak önállóan, önmagukban értelmezhetők, egészen elmosódott, egymásba hatoló irányzatok távoli hátterén. A művek számára ez talán szerencse: makacsul ragaszkodnak önállóságukhoz, nem engedik, hogy általános gondolatmenetek fonalára fűzzék fel őket tanulságosan, csillogó csecsebecsék gyanánt. Ám a műelemző számára ez új veszélyforrást is jelent. Aki a művet – más választása nem lévén – csak önmagában, csak önmagára vonatkoztatva elemzi, aki mintegy belebújik a mű „bőrébe”, csaknem a mű szolipszistájává válik, az esetleg minden ízében tökéletes remekműként igazolhatja azt, amit a másik műelemző – aki a „közös nyelvet” keresi, és kívülről méri fel a művet – fércműként és csődként jellemez, amint azt összeállításunkban az Ex-kódex kétféle értékelése példázza.

A változást, sőt váltást, mely a BBS-ben lejátszódott, és az irányzat helyére az alkotó személyiséget, a mű-vonulatok helyére az egyes művet helyezte, műfajilag is érzékeltetni kívántuk azzal, hogy az átfogó – s nem véletlenül: ugyancsak műről-műre haladó – elemzés után, három alkotást – rangsorolás nélkül – önálló tanulmányok fókuszába helyeztünk. De nemcsak a műveket, hanem a körülöttük zajló vitákat, sőt szenvedélyeket is megpróbáltuk kissé beemelni a mai magyar film világába. Mert a BBS-filmek és e viták hátterén a mai magyar film egészéről is más képet nyerünk, már pusztán azáltal, hogy a nem mindig felemelő jelenből kitekinthetünk kissé. Hiszen a jövő évtized magyar filmje – ahogy már évtizedek óta történik – jórészt éppen a BBS-ben készülő filmekben mutatja meg először – még elmosódott – arcvonásait. A kérdés talán anakronisztikus, mégis meg-megfogalmazódik bennünk: vajon a 80-as és 90-es évek magyar filmművészete ugyanúgy ráismer-e átszellemült kamaszkori arcára a mai BBS-filmekben, mint egykor, a 60-as és 70-es éveké ismert rá a korabeli BBS alkotásokban?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6111