|
|
|
Láttuk mégVénuszcsapdaFáber András
Az erotomániás, jóképű fiatal doktor állandó éjszakai ügyeletet vállal, hogy a szépnem iránti vonzalmának zavartalanabbul (?) hódolhasson: merész fellépésével a film első húsz percében minimum öt nőt vesz le a lábáról, mígnem maga is fennakad egy francia származású balett-táncosnő hálójában.
A nyugatnémet filmrendező, forgatókönyv-író és operatőr, Robert Van Ackeren igazán avatott szakembere a közönség és a kritika felé egyszerre kacsintó finomkommersz műfajának (lásd: finomkonfekció), ami csak szemészeti szempontból abszurdum, üzletileg azonban meglehetősen sikeres stratégiának bizonyul még a jelen társadalmi átmenet hányatott időszakában is (erről tanúskodik egyik korábbi filmjének, a Testek csábításának kellemesen langyos magyarországi fogadtatása).
Ebben a filmben nem fecsegnek fölöslegesen, legfeljebb egy Woody Allen-i szarkazmussal ábrázolt pszichiáter-figura enged meg magának néhány laposan intellektuális reflexiót, ehelyett a szereplők úton-útfélen egymásnak esnek – hevületüknek csak a rafinált kameraállások szabnak határt. Orvos-szerelem-halál fogalmi triptichonjából a halál-hetéra archaikusán modern figurája sem hiányozhat: Myriem Roussel szép, mint egy profán oltárkép, s életveszélyes, mint egy frontális ütközés nagy sebességgel (így ismerkedik meg az orvossal). A szereplők lassan, álmatag tekintettel mozognak, s csak némi idő elteltével jövünk rá, hogy ez az onirikus-szürrealisztikus szinészvezetés a film humorának egyik legfőbb forrása. Végül is a bemutatott szerelmi négyszög egész gördülékenyen funkcionál, a német négyes táncritmusára, ami, ha volna, olyan lenne, mint a francia négyes, csak valamivel nehézkesebb.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1338 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
