KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hagyjátok Robinsont!

Koltai Ágnes

 

Az a részeges, koszlott, kiérdemesült tengeri medve, aki Tímár Péter új filmjében egy üveg konyakért bárkinek elmeséli hajótörése és félállati sorban töltött évei zavaros históriáját, mintha Karinthy Robinson Krauszának féltestvére volna. Igaz, nem a Külső-Szerecseny utca 34-ben született, nem büszkélkedhetett jó névnek örvendő kalmár atyával, bátyját sem kellett elsiratnia, kit balsorsa Budára sodort, s a Lukács fürdőben tyúkszemvágói rabszolgaságban sínylődött, de a vízhez, a szenvedéshez és az élet értelmén való merengéshez robinson krauszi érzelmek kötik: tiszta szívből utálja mindegyiket.

Tímár Péter Robinsonja maga a romlatlan ösztönösség, – nincsenek intellektuális igényei, eszébe sem jut reprodukálni azt a kultúrát, melyből kiszakadt, s visszatérni sincs kedve oda, kivált, hogy az ő Péntekje egy vérmes bennszülöttlány. De megjelenik, no nem a „Robinsonokat Kellékekkel és Kannibálokkal Felszerelő Részvénytársaság” képviselője, csak egy biztosítási ügynök, ellenszenves keménykalapban és frissen vasalt öltönyben, hogy a jámbor matrózt emlékeztesse: a biznisz az biznisz, a kamatokról és az előnyös szerződésekről még a lakatlan szigeten sem mond le az ember.

Hagyjátok Robinsont! – e hetyke cím, s a disco-ritmusban előadott zenés-táncos hajótörés a szellemi terhektől megszabadított antihőst állítja elénk. A rumba pácolt egyszeri matrózt, aki a senki szigetén egy adakozó hölgy karjaiban végre felhőtlenül örülhet az életnek.

Meglehet, Robinson és az ő otthonos, dúsan termő szigete a szocializált Péntekkel az emberiség egyik felesleges mítosza. A korakapitalizmus hiú ábrándja, amit újra és újra előveszünk, de amit végre le kell rombolni. Talán. A Robinsont lehet parodizálni, ahogy Karinthy tette, újra lehet értelmezni, mint Michel Tournier a Péntek, avagy a Csendes-óceán végvidéke című regényében, s akár zenés vígjátékot is forgathatnak belőle. Ez is van olyan képtelenség mint a Dunába vesző majd onnan szerencsésen megmenekülő, s egész lakatlan sziget üzletágat teremtő Robinsonáda Karinthy átköltésében. De hát az bevallottan játék, szellemi kaland volt. Zenés mozgóképes változata már csak görcsös, elszánt nevettetés.

Tímár Péter eddigi filmjeiben, az Egészséges erotikában, a Moziklipben és a Mielőtt befejezi röptét a denevérben az unásig ismert mozikliséket, elkoptatott formákat fordította ki. A Robinsonban ez nem sikerülhetett, hiszen Defoe regénye, s az arra rárakódott újabb értelmezések nem kiüresedett formák. Lehet, hogy a Robinson megkopott mítosz, hamis illúzió, de semmi esetre sem ostoba skanzentörténet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4286