KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Modesty Blaise

Jane Bond

Varró Attila

Joseph Losey kémnője.

 

A brit titkosszolgálat leghíresebb hősnője alig egy évvel Barbarella, a képregények szexuális forradalmát hódító útjára indító űrkalandornő után bukkant fel a tömegkultúrában – ugyancsak a fekete-fehér képkockákon. A törékenynek tűnő, ám gyémántkemény Modesty Blaise a ponyvaíró Peter O’Donnel képzeletében született meg 1963 májusában, hogy azután 38 évig folytassa hihetetlen kalandjait a londoni napilapok comics-szekciójában, puhafedeles kémregényekben, a mozivásznon és egy hamvába holt kísérlet erejéig az amerikai televízióban. O’Donnel szándéka szerint a spiontörténetek első hiteles hősnőjét kívánta megteremteni szuperügynöke éjsötét hajkoronájú alakjában, ahogy ezt Fleminghez hasonló alapossága is bizonyítja: nincs olyan akciójelenet, helyszín vagy műszaki segédeszköz, amelynek leírását nem előzte meg legalább kéthetes kutatómunka, Modesty mozgalmas élettörténetét pedig minden ponton konkrét történelmi eseményekhez szabta. Így lesz a hatévesen a Balkán egyik zugában felbukkanó néma árvából (aki, mint később kiderül, erdélyi román parasztok által felkoncolt magyar menekültek gyermeke) tíz esztendő alatt a marakeshi alvilág legrettegettebb bűnbandájának vezére, majd korai visszavonulása után az MI5 hobbikémje.

Modesty útja a filmvászonra majdnem olyan izgalmas, mint valamelyik küldetése: O’Donnel 1964-es forgatókönyve tucatnyi átírás és fordítás után 1966-ban talált rendezőre, rejtélyes módon Joseph Losey, amerikai Brecht-tanítvány és elhivatott Pinter-adaptátor személyében (az eredeti verzióból ekkorra csupán egyetlen mondat maradt, mire a szerző bosszúból még a bemutató előtt kiadatta saját regényváltozatát). Losey-t a közreműködőkön kívül mindenki elhibázott választásnak tartotta, miként a címszerepre általa felkért színésznőt, a hirtelenszőke és angolul egy szót sem beszélő Monica Vittit. Ugyan az Antonioni-filmeken edződött Vitti összes lelkesedése és buja jelmezcsodái ellenére is kudarcot vallott Modesty-alteregóként, Losey játékos eleganciával zsánert teremtett az utókor számára. A Modesty Blaise úttörőnek számít a képregény-adaptációk történetében: az Adam West-féle Batman-tévésorozat nyomdokain járva elsőként teremt rikítóra stilizált enteriőrvilágot nyíltan papírmasé hősei köré, pofátlanul fittyet hány kohézióra, logikus cselekményvezetésre és más dőre narratív konvencióra, sőt figurái Godard-os gesztussal fordulnak a kamera felé vagy szólnak ki önreflektív módon a filmből („Pacco érti majd a tervem. Elvégre olvassa a képregényt”). A következő évben Európa már ki sem látszik a comics-hősök pop-art ízesítésű filmadaptációiból: Jess Franco Luckyja saját rajzolójával felesel az élénkszín képsorokról, Mario Bava pszichedelikus látványvilágú Diabolikjának főhőse összekacsint a nézővel, sőt a korszak emblematikus BD-filmjét jelentő Barbarella is a nouvelle vague és a camp szerelemgyermekeként lát napvilágot. Ez a máig tartó trend pedig – valamennyi Austin Powers-opus és Bosszúállók-remake ellenére is – nagyobb érdem Modesty számára, mint visszaszerezni azt a néhány millió font értékű briliánst a filmtörténet legérzékenyebb lelkű gonosztevőjétől, meggátolva ezzel a Nagy-Britanniát fenyegető olajválságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2710