Láttuk mégNyílt tengerenVaskó Péter
Töredelmesen be kell vallanom, én a cápás filmekben a cápáknak drukkolok. Az emberrel szemben ugyanis tökéletesen logikusan és demokratikusan működnek: ha éhesek, esznek, és áldozataik esetében nem tesznek különbséget nem, kor és bőrszín között.
A cápás filmek mozgatórugója abból a szorongásunkból ered, hogy pocsék rosszul mozgunk a vízben, és itt előfordulhat, hogy a táplálékláncban hátrasorolódunk pár hellyel. Mivel roppant kényesek vagyunk arra, hogy az egész világ kényelmes játszóterünkként szolgáljon, dühösek vagyunk a cápákra, akik időnként kiszelektálják a bénázókat a vízből.
Éppúgy, mint a jelen filmben, ahol két menedzserbeteg fiatal indul tengerparti vakációra, laptoppal és mobillal felszerelve persze, hogy teljes kikapcsolódásról azért ne lehessen szó. A workoholic páros futtatja a rutin turista-programot, séta, fényképezés, tintahal-vacsora, de estére már sejtjük, döglött az egész: „ma ne, ma fáradt vagyok”. Mivel keményen dolgoznak rajta, hogy kipihenjék magukat, másnapra csoportos búvártúrára indulnak. Irány a nyílt víz: mosoly az arcokon, jópofa kísérők, kék víz, napsütés, színes halacskák, vidám brosúra-boldogság. Egészen a búvárkodásból való felmerülésig. A fiatal középvezető párt ugyanis némi adminisztrációs baki miatt a túrahajó ottfelejtette az óceán közepén, az idő múltával pedig fogy a remény és sokasodnak az uszonyok.
A Nyílt tengeren alkotói kemény fába vágták a fejszéjüket, amikor ultra-low büdzséből, videóra próbáltak amolyan indy cápás filmet forgatni. Mivel nem volt pénzük bazi nagy gumicápára, mint Spielbergnek, sem költséges trükkökre, a film nagy részében vízen lebegő beszélő fejeket látunk. A cápátlan suspense működik is egy darabig, némi konfliktus is elindul: önvád és rövid veszekedés a semmi közepén, egy kis kiabálás és riadt pacsálás, de aztán a monokróm, kék minimalizmusban ez is, az is elhal, míg végül a film némileg tanácstalanul véget ér.
Az „igaz történet alapján” kitétel talán erre is utal: rövid példázat arról, hogy a trendi rutinból, a kényelmességből kiesve így halunk meg: értelmetlenül, ostobán, bénán, süketen és hősietlenül, az életvágyat akkor visszanyerve, amikor már késő.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 980 átlag: 5.39 |
 |
|
