KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/november
• Vaskó Péter: Betűt a szénakazalban Digitális archívum
• N. N.: 25 év Válogatás a Filmvilág archívumából
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Határ-esetek Janisch Attila filmjei
• Bori Erzsébet: Midőn egy nyári nap az utazó... Másnap
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzus A temetetlen halott
• Mihancsik Zsófia: Halálos csönd Beszélgetés Rainer M. János történésszel

• Pápai Zsolt: Keletről jön a fény Abbas Kiarostami és a spirituális hagyomány
• Bikácsy Gergely: Perzsa fűszál Tíz
• Karátson Gábor: Moziszőnyeg Mohsen Makhmalbaf
• Ádám Péter: Ödipusz micisapkában Jean Gabin
FESZTIVÁL
• Báron György: A golflabda röptének íve Velence
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Szabadságolt túlélők Kor-képek 1945-47
• Gelencsér Gábor: Állambrigád Gervai András: A tanúk

• Strommer Nóra: Képvágta Visual Jockey
KRITIKA
• Koltai Tamás: Valóság és álság Csodálatos Júlia
• Korcsog Balázs: Mesék K-vonalra Rózsadomb
• Horeczky Krisztina: Hontalanok Ezen a világon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Téli álom
• Kis Anna: Bálnalovas
• Vaskó Péter: Nyílt tengeren
• Hideg János: A futball-faktor
• Köves Gábor: Tűzben edzett férfi
• Pápai Zsolt: Vágyastársak
• Varró Attila: A mandzsúriai jelölt
• Vajda Judit: Haverok
• Kovács Marcell: A Halál a Ragadozó ellen
• Köves Gábor: Felejtés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Visual Jockey

Képvágta

Strommer Nóra

A mozgókép művészetének legújabb ágában kép, számítógép és a visual jockey forr egybe.

 

Létezik egy jól körülhatárolt csoport, művészek, számítógépes grafikusok és informatikusok keresztmetszetében, mégis sokak számára ismeretlenül cseng gyűjtőnevük; személyük is, alkotásuk is a háttérben marad. Ez a sötétben bujkáló technokrata ellenkultúra vizuális tudásanyagunk átszabásával vívja ki  a reklámokon és akciófilmeken felcseperedett közönség figyelmét. A VJ láthatatlanságának egyik oka a visual jockey produkció természetéből ered, a másik ok, hogy a műfaj még földalatti korszakát éli, ezidáig dokumentálatlan, fehér foltokkal teli terület, képviselői a szemünk láttára írják saját történelmüket. Csak most kezdenek rá felfigyelni a nagyok, az éves Siggraph Konferencia, melyen a számítógépes grafika minden területének java méri össze tudását, 2004.-ben először adott helyt VJ-knek, mint „egy kalandokkal teli új kultúra képviselőinek”.

Külföldön is több önálló fórummal és fesztivállal bírnak a visual jockey-k, hazai berkekben az első megmozdulás az Omkamra által szervezett Export VJ Konferencia volt, a Hunnia moziban. Itt egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került, ahol a meghívottak a VJ-zés jelenét és jövőjét firtatták. Az idei évben két nagyobb szabású esemény követte a kezdeményezést, az előbbi a Cinetrip brigád VJ Tornája volt, és erre válaszként megszületett több magyar VJ csapat, a Transrepro, az Optimal Telesport és a Fluid együttműködésével a Neocortex VJ Demonstráció.

 A VJ-fogalom egy röpke évtizede száll szájról szájra, holott hasonló kísérletek már a hetvenes években léteztek, a videószintetizátorok csodálatos története pedig a hatvanas évekre nyúlik vissza. A nyolcvanas évek alternatív rockja már vidám szimbiózisban élt a diákról és szuper 8-as vetítőkről szolgáltatott látványvilággal. A technikával vívott ádáz küzdelem olyan produkciókhoz adott ihletet, mint a két videóról keverő nélkül „kevert” vetítések, és a diaporámás előadások, melyeken több diavetítő és gonddal előválogatott diák egymásrahelyezésével, váltogatásával elevenedett meg előre megkomponált ütemtervhez igazodva egy-egy vizuális utazás. Ezekben az időkben élte fénykorát a videó-art, melynek videóformátumban rögzített periodikája (Bódy Gábor Infermentalja) is létezett.

 A PC-k, a videóprojektorok és keverők korával megkezdődött a VJ kultúra ámokfutása. A kezdetekben önszervezően, baráti körökben, a hivatalos kultúrától függetlenül működött a VJ, kötöttségek és támogatás nélkül. A városi gerilla-művészetekkel nagy családot alkotva a múzeumok falain kívül fejtette ki tevékenységét. A műfaj állandó kísérői  az elektronikus és kísérleti zenék, az elektronikus zene hallgatótábora egyben a VJ-k állandó közönségévé, és kísérleteik alanyaivá vált. A visual jockey az emberi látóközpont kijátszására törekszik, kihasználja annak gyengeségeit, és félrevezeti a szemet. A normális tapasztalatokon túli vizuális benyomásokat komponál. A képi világ a zenei élménnyel egységben él, a zenei élményt totalizálja, az ismerős és ismeretlen vizuális elemek, ikonok szétdarabolásával és új rendszerbe csatolásával.  Már a videódiszkók korának tapasztalata is alátámasztotta, hogy a nép a zenés búfelejtés mellett látóközpontját is örömmel ingerli a sztroboszkópon és lézeren túlmutató információkkal. A VJ-munkák a klubok zenéjével élnek együtt, a VJ a DJ árnyéka, bár fejlődésük egymással párhuzamosan ment végbe.

Az új vizuális művészetet a technika hívta életre, és továbbra is együtt fejlődik vele. A VJ eszközkészlete nem merül ki egy PC-ben és egy projektorban, a produkció minősége elválaszthatatlan a vetítővászon méretétől, fényvisszaverő képességétől, a kifeszítés és az elhelyezés szakszerűségétől -- minél magasabb színvonalat képviselnek az eszközök, annál nagyobb mozgásteret kaphat a VJ, hogy kifejezhesse egyéniségét. A profi és meglepő vizuális környezetet teremtő vetítésekhez elengedhetetlen technikákat azonban önerőből előteremteni képtelenség. Azonban a hivatalos kulturális intézmények raktáraiban porosodó eszközök az intézmények közönye, bürokratikus nehézkessége miatt nem jutnak el a hozzáértők kezébe. A kulturális pályázatokon is barátságtalanul kezelik a vizuálosok igényeit, pedig a magyar VJ-kultúrát már nemzetközileg is jegyzik.

A VJ ugyanúgy alkalomhoz válogat képet, mint a DJ bakelitet, ehhez adódhat még a helyszíni felvételek visszacsatolása a vetítés képáramába. Az alapanyag több ezer loop-, rövidfilm- vagy animációszekvencia, amelyek vagy sajátkezűleg készülnek, vagy archívumokból kerülnek elő; a VJ-k internetről, filmekből, egymás anyagaiból vágják össze azt a momentumot, amelyre szükségük van. Ezek a feldolgozás következő szakaszában további vágáson, animáláson mennek keresztül, hogy a helyszínen valós időben, „ real time” alkalmazzák őket az adott zenére és helyszínre, effektezéssel, gyorsítással-lassítással, oda-visszajátszással, színezéssel. Ehhez a munkához speciálisan erre a feladatra írt szoftvereket alkalmaznak, amelyeket mind VJ-k fejlesztettek ki. Mára ezeknek a programoknak a száma a százat közelíti. Így alakul ki minden alkalommal egy saját szintaxissal bíró, a hagyományos, egyenes vonalú elbeszélésmódtól igencsak különböző jelentésbirodalom.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1751