KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes szívek

Boros József

Ismert hírlapi fordulattal élve: ma nem írunk arról, milyen kevéssel beérnénk egy esztrádfilm meseszövését, poénjait, sőt látványvilágát illetően, ha az énekes szuggesztív egyénisége, előadásmódja s a zene átütő ereje mindenért kárpótolna. Nem írunk róla, mert nem érdemes méricskélni, mi érdektelenebb: a diákhumor fáradt s ízléstelen utánzata, a színészek tanácstalan totyorgása, a képek bazári volta – vagy Fenyő Miklós immár második visszaélése a harminc év előtti rockzene gesztusaival s egy sztárrá bűvészkedett, (egyébként rokonszenvesen) szerény kislány szerény produkciója.

Ami viszont tűnődésre késztet, az a dramaturgia pazarló gazdálkodása. Ha ugyanis a forgatáshoz szükséges pénz annyiféle szponzortól folyt be, hogy a kötelező reklámok szinte elborítják, elfödik a szerelmes szíveket, végképp érthetetlen, miért nyúlik minden jelenet sokszorta hosszabbra, mint amekkora elég lenne belőle. Hogy egy zenés filmnek ritmusa se legyen, az már tényleg említésre méltó teljesítmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=144