KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Meghalsz újra

Koltai Ágnes

Az angol, az amerikai és a német film nagyjai, új és régi csillagok vonulnak fel Kenneth Branagh pszicho-horrorjában; maga Branagh, az új angol színész-rendező üdvöske, Andy Garcia, Derek Jacobi, Emma Thompson. No és Hanna Schygulla, aki a csodálatos amerikai maszkmestereknek hála, saját ükanyját is eljátszhatja, bizonyítván: nincs szebb egy randa öregasszonynál, ha az történetesen a telt arcú Hanna, két percre szánt rémisztő álarcban.

Ez a komikus maszk a film egyetlen eredeti momentuma, a többit egy mértéktelen karácsonyi vacsorát jutalmazó nehéz, emészthetetlen álomból már ismerjük. Egyszercsak előbukkan a tegnapi, a tavalyi és a holnapi énünk, és három kismacskaként kergetőznek. Isten ments, hogy elkapják egymást, még valami értelme lenne, s épp akkor ébrednénk fel.

Rémálmok, hipnózis, levedlett és új ének kergetőznek Branagh filmjében. A történetet és a versenyfutás végét vétek volna elárulni, már csak azért is, nehogy a nézőt megfosszuk Schygulla nagymama frenetikus jelenetétől.

Ha a bonyodalmakat és a mérhetetlenül sok vért diadalmasan tűrő közönség kitart eddig a pillanatig, már úgyis sejti a megoldást, ha ne-tán mégsem, nem sokat vesztett. Hacsak azt a túlméretezett ollót nem, amit nyári szalonnasütéshez is ajánlhatok, nemcsak undok régiségkereskedők felnyársalására. Valami ilyesmit persze nemrégiben már láthattunk az Ollókezű Edwárd című finom kis horrorban. De ne finnyáskodjunk: végtére is ismétlés a tudás anyja. Feltéve ha idő előtt meg nem ölik!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=141