KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Krumplirózsa

Turcsányi Sándor

Csak az utóbbi időkben: Tango és Cash, Henry és June, Harry és Sally, Telma és Lujza, Lujza és Jenő. Így van ez Ádám és Éva óta. Most ők. Frankie: Michelle Pfeiffer, aki maga a hollywoodi szépségideál, egy pretty woman, mégis szép. Fodrász és sminkes bravúr kellett ahhoz, hogy valóságos koránál egy-két évvel fiatalabbra öregedjék. Nem tudunk eléggé hódolni előtte. Johnny: Al Pacino, ami azt illeti, ő sem madárijesztő. Történetük: szerelmi nehézségek egy New York-i görög étteremben.

A szakács főzi a pincérlányt, mindhiába. A hölgy ellenáll, bár húszpercenként menetrendszerűen meginog. Mit meginog, megdől! S vele együtt egy ostoba tévhit is, miszerint a szerelem, az valami izgalmas, drámai, felkavaró dolog. Ugyan már, sokkal inkább fárasztó, unalmas, munkás. Gondoljon ki-ki saját szerelmeire. Tessék, ez a film is az életből van merítve, a sűrűjéből. Meneküljünk! Mint ahogy menekülne hősnőnk is kitartó hősünk elől. Frankie goes to Hollywood? Nem. A kukta megy Hollywoodba. Forgatókönyvíró lesz belőle, ahogy ez már lenni szokott. Ilyen életes háttértörténetek zajlanak a szerelmesek mögött. És az a sok tojás... Míg Frankie csak amúgy félkézzel csavar le minden kupakot, fedelet, addig Johnny készíti a kerület legjobb rántottáját. S lassan eljő a boldog vég: a szakács és a szeretője hosszú-hosszú... aki azt képzeli, hogy csókban forrnak össze, nagyon téved, és különben is, javíthatatlan romantikus... szóval hosszú-hosszú fogmosásba kezdenek. Sikálnak, mint a veszett fene. És olyan az egész film is, mint hőseink fogkrémes nem habzik. Fékezett habzású. Tojásokról pedig egy szót sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=142