PapírmoziPAPÍRMOZIKránicz Bence
Erdélyi sci-fi
Az első erdélyi képregényhavilapként határozzák meg alapítói
a Fantomatikát, amely az idei év
legizgalmasabb magyar nyelvű képregényes kezdeményezése lehet. Szabó Kriszta és
Sárosi Mátyás megunták, hogy Erdélyben alig kapni képregényt, a magyar
megjelenések elvétve jutnak el hozzájuk, így aztán saját sorozatot indítottak. Az
idősebbek emlékezhetnek, hogy volt persze Erdélyben magyar nyelvű képregény,
legkivált a Napsugár gyerekújság és
Rusz Lívia munkái juthatnak eszünkbe. A Fantomatika
viszont nem kisiskolásoknak szól, inkább az európai sci-fi szép hagyományait
eleveníti fel (a lap címét is Stanisław Lemtől kölcsönözték a szerkesztők).
Távlati terv a tehetséges magyar alkotók felkarolása, de
az első történetet a szerkesztők jegyzik. Magyarországi olvasóként a
felvezetésben nem is a bolygóközi romantikus sztori ígérete fogott meg, hanem
az a szellemes megoldás, ahogy az itthon gyakorta emlegetett, számos elemében
hamis Erdély-képpel eljátszik a történet. Paraszti környezetet ismerünk meg,
mezőn heverésző, csillagokat bámuló erdélyi legény a főhősünk – néhány oldal
után majdnem elcsüggesztett az egyoldalú és sematikus ábrázolás. Ám mindez, szerencsére,
csapda. A folytatás meglepetéseit nem árulnám el, legyen elég annyi, hogy
filmes párhuzamként A falu ugrott be.
Sárosi Mátyás rajzaiban még nem forrt egységbe az eltérő
stílusvilágok hatása: erős fények vetülnek a holtsápadt arcokra, különböző
festési technikákkal felvitt hátterek, kollázsszerű kompozíciók teszik sűrűvé,
egyúttal nehezen megragadhatóvá a látványt. Sárosi mintha minden tehetségét
bele akarta volna zsúfolni az első számba. Ez a telítettség nem is áll rosszul
a történetnek (elvégre abban fenekestül felfordul a főhős élete), de némi
visszafogottság jót tenne a rajzoknak, ahogy az is, ha a világszépnek
kikiáltott hősnő a rajzokon is vonzó lenne.
A Fantomatikára
kisebb hibái ellenére is érdemes odafigyelni. Úgy tűnik, az erdélyi magyar
sajtó szívesen foglalkozik a lappal, az alapítók pedig a magyarországi
terjesztésről is gondoskodtak, úgyhogy reméljük, sikerül fenntartható és hosszú
életű vállalkozássá fejleszteni a magazint.
Fantomatika 1. Színes,
puhafedeles, 36 oldal. Kiadó: Fantomatika.
Francia sci-fi
A képregénypiacra még a könyvesnél is fokozottabban igaz,
hogy szinte kizárólag a kortársak találnak olvasóra, éppen ezért örömteli, hogy
a Nero Blanco Comix legalább néhány francia alapművet elérhetővé tesz. A Barbarellát mai szemmel olvasva az tűnik
fel, hogy a hatvanas évek szexuális forradalmának művészi lenyomatai mintha
merészebbek lennének, mint a 2010-es évek popkultúrájának hasonló termékei. A
csúcs minden értelemben az, amikor a hősnőt egy embernagyságú szexrobot próbálja
halálos orgazmusba kergetni, de a vadul kanyargó cselekményben se szeri, se
száma az efféle pajzán kalandoknak.
A címszereplő a felütés szerint szerelmi csalódás miatt
indul bolygóközi felfedezőútra, de a történetről nincs értelme többet beszélni,
az ugyanis teljes sületlenség. Az eseményeket inkább a szürreális álomlogika
szervezi, és egy másik fontos korabeli társadalmi jelenség, a pszichedelikus
kábítószerek hatásáról árulkodnak. A Barbarellát
akkor olvassuk helyesen, ha hagyjuk magunkat sodródni a történésekkel, és
ámulunk a felbukkanó furcsa figurákon, akik közül talán a fenséges, vak angyal,
Pygar a legemlékezetesebb. Az író-rajzoló, Jean-Claude Forest is inkább a
karaktertervezésnél érezhette magát elemében, a díszletek, hátterek sematikusak
vagy jelzésszerűek. A Barbaralla
színesben lenne igazán lenyűgöző, ám akkor talán túl sok lenne az inger, a
sztori így is könnyen fárasztóvá válik. Azért megértjük, Forest képregénye
miért kavart botrányt megjelenése idején, 1962-ben – a kikapós hősnő
visszahozni nem, csak felidézni tudja azt a kort, amikor a műalkotások még
társadalmi felháborodást tudtak kelteni. A magyar kiadással szemben egyetlen
apró kifogással élhetünk: fájóan hiányzik belőle a képregényt kontextusba
helyező tanulmány vagy utószó.
Jean-Claude Forest: Barbarella. Fekete-fehér,
puhafedeles, 72 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 9 |
|
|