KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sliver

Harmat György

 

Vannak az életben újdonságok. És a filmekben új ötletek. Itt például: szerelmi vallomásként – a valóság helyett – számítógépen átnyújtott rózsa. Technicizált kor, gépi közvetítés. Tévékészülék az üzlet kirakatában, a járókelők önmagukat láthatják. A konditerem tükreiben mozdulataikat ellenőrizhetik az öngyötrő gyakorlatozók. Mindennapi (ön)voyeurségünk. Egy fiatal nő távcsövön kémleli a szemközti ablakot. Valaki monitoron figyeli őt. Mi pedig bámuljuk filmjelenetüket. Voyeurök vagyunk mindannyian. Meg kéne szabadulnunk eme eltévelyedésünktől – így a Sliver egyik tanulsága. No de mi lesz akkor a filmművészettel? Hisz voyeur a rendező is, a néző is. Gondolatokat támaszt ugyan az ausztrál Phillip Noyce (Newsfront, Halálos nyugalom) – némi erotikát sem nélkülöző – amerikai thrillere, ám ez csak a díszítmény. Ira Levin regényét Joe Eszterhas (Elemi ösztön) alkalmazta filmre: olyan ügyesen, hogy az izgalmak közepette az apróbb-nagyobb logikátlanságokat csak moziból távoztunkban vesszük észre. E műfaj lényegéhez tartozik, hogy a végén dől el minden: van-e olyan meglepő a zárópoén, hogy megadja az értelmét az előtte eltöltött másfél órának. Filmünk ebben a tekintetben is tökéletesen teljesíti feladatát. A rendező pontosan eltalálja, mikor s hogyan kell befejeznie.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1307