KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkos nap

Turcsányi Sándor

 

Iszike Magaszaki, Icuka Magacuki. Szamuráj, puceráj, harakiri, matahari, Csocsoszán, Andzsinszán, Rájzingszán.

Ilyen egzotikus nyelv a japán. Hát még a népek: két fül közé szorult a fejük, és egy idegenvezető nevű istent imádnak. Ez az isten kicsi, teleszkópos rádióantennával vezérli őket. (vö. Kobajasi Ken-icsiro) városról városra. Az asztali dolgokban a legerősebbek: asztalitenisz (pingpong) és asztali foci (csocsó).

Kabuki, ikebana, makramé. Hirtelen más nem is jut az eszembe. Ám legyen is elég ennyi. Mint e tudás fölényes birtokosa máris sokkal okosabb vagyok a Gyilkos nap című film rendezőjénél és összes szereplőjénél. A Ki tud többet Japánról? televíziós vetélkedőn, még a vigaszágon is a farvizekre szorulnának.

Színes film. Most ez a divat. Attól színes, hogy színesek a szereplői. Ha a gyilkosság gyanújába egy japán keveredik bele, azonnal néger detektívet küldenek a nyakára. Kezdődhet a harc. A Fekete Párducok játszanak a Sárga Veszedelem ellen. Micsoda feszültségforrás, és milyen jól mutat! Nem hiányzik más, csak még egy kis fehér. Nagy, nagy fehér... főnök, aki sorra megoldja a problémákat, amit az izgága színesek kavartak. Sean Connery daliás termete jól érvényesül a liliputi ferdeszeműek között.

Még egy fölösleges bemutató, még két, céltalanul eltöltött, értelmetlen óra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1302