KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

No

Sepsi László

No – chilei, 2012. Rendezte: Pablo Larraín. Írta: Antonío Skármeta darabjából Pedro Peirano. Kép: Sergio Armstrong. Zene: Carlos Cabezas. Szereplők: Gael García Bernal (René), Alfredo Castro (Guzman), Luis Gnecco (Urrutia), Antonia Zegers (Verónica). Gyártó: Fabula. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 118 perc.

Chile ugyan 1990 óta indít filmeket az Oscar-díjért, de a dél-amerikai ország csak idén részesült jelölésben. A győzelem nélkül is jelentős gesztus ráadásul nem a chilei új hullám valamely prominenséhez vagy a kilencvenes években újraéledt filmgyártás vezéralakjaihoz, hanem az ezredforduló után feltűnt generáció egyik kulcsfigurájához kötődik. Pablo Larraín laza trilógiát alkotó, a Pinochet-diktatúra éveit feldolgozó filmhármasának záródarabja egyértelmű nyitás a nemzetközi filmpiac felé: a No a helyi történelem egy hírhedt epizódját (az 1988-as referendum körüli médiaháborút) dolgozza fel, kiváló érzékkel ráfeszítve azt egy, a helyi viszonyok ismerete nélkül is tökéletesen működőképes zsánersémára (a vesztes helyzetből induló ellenzék sikersztorija).

Szemben a trilógia nyitódarabjának kegyetlen szatírájával (Tony Manero), a No kevésbé cinikusan közelít a mediatizált versenyszituáció témájához, Larraín korábbi szociopata hőseit pedig felváltotta egy apolitikus, de mentális problémáktól mentes és saját területén kiváló reklámszakember (Gael García Bernal alakításában, aki ezzel kiszorította a főszerepből a rendező állandó rosszarcúját, az itt a konkurens kampányt egyengető Alfredo Castrót). Larraín emellett a korábbi munkáit jellemző, olykor gyomorforgatóan groteszk elemekről is lemondott, ahogy a Santiago ’73 minimalizmusát is felváltotta egy jóval gördülékenyebb formanyelv, amihez az extravagáns technika – a filmet a korabeli tévéfelvételekhez használt kamerákkal rögzítették – biztosít szembetűnő stiláris többletet. A Noban bemutatott folyamat – a politikai kampány elmozdulása a kereskedelmi marketing-stratégiák felé – így a rendező markáns stílusváltását is tükrözi: főhőséhez hasonlóan a chilei fesztiválfilmes is fogós és közérthető riposztokra cserélte a korábban csak egy szűk kör számára imponáló mutatványait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11412