KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sorvadj el!

Hirsch Tibor

 

Stephen King: Sorvadj el! mű könyvecskéje talán nem volt reménytelen eset, talán valami szellős-lebegős Twin Peaks-i furcsaságot, talán őrült tempójú klipfilmet, talán Jarmusch-, Stone–Tarantino-féle, kriminek is nevezhető mozieseményt lehetett volna belőle összeszerkeszteni. Egyet nem lett volna szabad csinálni belőle, egyszerű, becsületes horrorfilmet. Hiszen, ha se jó regénystílus nincs, se menő filmformai hókuszpókusz, akkor menthetetlenül ki fog derülni, hogy mennyire hiányzik a történetből minden fordulat, minden meglepetés.

Egy amerikai ügyvédet százéves cigányvajda átkoz meg, az ügyvéd kéri, szívná az átkot vissza, a cigányvajda – erőszaknak engedve – visszaszívja. Sok mindent el lehet mesélni egy mondatban, de van, amit túlságosan könnyű. Ez a film ilyen. Ilyen és ennyi. Nekünk, ebben az országban, ebben a régióban, csak annyival több, hogy cigányok szerepelnek benne. Nem romák, hanem cigányok. Annak, aki e népet igazi nevén nevezi és közelebbről ismeri, ez az egész horrormese – a sorvadást, bőrrákot, ilyen-olyan fekélyes betegséget okozó cigány-átokról – kabarétréfa. Ez a kisebbség a filmben magyarul beszél: ha a hazai fajvédő a szinkronizálatlan változattal találkozna a moziban, levegőért kapkodna. A roma néző viszont büszkén dőlhet hátra székében: nem elég, hogy a történet a hatékony átkozódás képességével ajándékozza meg, a film látványvilága, dramaturgiája mindjárt indiánt is csinál belőle. A százéves cigányvajdából ugyanis sziú varázsló lesz. Ehhez illő külsőt, gesztusokat, szófordulatokat és értékrendet kap a rendezőtől. Márpedig, összemosódva ábrázoltatni minden kiirtott és egzotikus nációk legnemesebbikével: a rossz lelkiismeretű Hollywood részéről ez a különleges tisztelet jele. Mondhatni, ez az a ritka eset, mikor a faji-nemzeti sztereotípiákkal való felelőtlen bűvészkedés, hogy, hogy nem, jó ügyet szolgál.

Az átok veszélyes fegyver, magyarul beszélő roma-indián kezében különösképpen az. Nem árt, ha a moziból tudja meg Közép-Kelet Európa szkinhedje, mitől is kell tartania, mi az, amivel eddig nem számolt. Ráadásul az átok szabályszerű feloldására – a filmből ez is világosan kiderül – kizárólag a valódi angolszász gyümölcspástétom alkalmas. Ne reménykedjen a honi cigányverő: itteni cukrászatok nem kínálnak ilyesmit. Hacsak a McDonald’s gyorsbüfék ajánlotta ready-made „apple pie” meg nem felel a célnak. Vagy igen, vagy nem: ismerni kell az ősi cigányhagyományt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1537