KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két túsz között

Hegyi Gyula

 

Tíz-tizenöt éve, ha bankrablásról és túszejtésről szóló amerikai filmet láttunk, csak néztünk, mint a moziban. Ami a vásznon pergett, számunkra mindenestül mese volt, formás és elvont történet, amely ugyanolyan távol esett mindennapi életünktől, mint a western, vagy éppen a sci-fi világa. Elképzelni sem igen tudtuk, hogy az amerikai nézőnek a fényes bank a pisztollyal hadonászó túszejtővel ugyanolyan realitás, mint számunkra a zsúfolt és kényelmetlen OTP-fiók a kartonok fölé görnyedő nénikkel. A filmbeli bankrablást elegánsan vagy ügyetlenül kivitelezett gyakorlatnak láttuk, afféle jellegzetes hollywoodi zsánernek, amely mögött felesleges valódi emberek valódi szorongását, és az általános szorongást levezető filmes szórakoztatást látni. Ma természetesen más a helyzet. A szép új világban bármikor előfordulhat velünk is, hogy egy pénzintézetbe belépve valaki pisztolyt szegez a koponyánknak, s ha szerencsénk van, akkor néhány órányi megalázó rettegés és kiszolgáltatottság után esetleg élve távozhatunk a helyszínről. Ma ez a lehetőség mindennapi életünk része, ahogy emelkedetten mondani szokás, a „fejlődés ára”.

Bankrablásban és hasonló erőszakos cselekményekben jól kiképzett, haladó nézőként megfelelő áhítattal nézzük a Két túsz között című Eddie Murphy-filmet is. A főhős rendőrtiszt, akit arra képeztek ki, hogy túszejtések esetén megfelelő hatékonysággal tárgyaljon a bankrablókkal, terroristákkal, a túszok fogvatartóival. Egyik pillanatban megtévesztően kedves velük, aztán a következőben lepuffantja őket. Igaz, időnként túszejtő helyett túszt ér a halálos golyó, de hát ilyen ez az üzletág, nem mentes a szakmai kockázattól. Eddie Murphy vagány, öntörvényű, a halálos veszélyt szerelemmel, szerencsejátékkal és gyermekes érzésekkel elfedő zsarut alakít, akinek még azt is el lehet nézni, hogy kissé lenézi a fehéreket. (Fordítva ez persze botrány lenne, de hát a „politikailag korrekt” Hollywoodban ilyesmi vászonra sem kerülhetne.)

A film nagyjából arra az elvre épül, hogy ha a túszejtő természetesen intelligensebb és érdekesebb lény is a gyáván és arctalanul remegő túszoknál, a túszejtőt tőrbe csaló és lefegyverző rendőr viszont még nála is szuperebb lény. Ahogy a másik ragadozót leterítő nagyvad is nemesebb a nyulak és bárányok húsára pályázó egyszerű ragadozónál. Sajátos jelenség, hogy bár a nézők nagy többsége potenciálisan a nyuszik kategóriájába tartozik, mégis a nagyvadaknak szurkol. Nyilván ez is része kiképzésünknek, amely, mint már említettem volt, a fejlődés és haladás eredménye.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1533