|
|
|
Láttuk mégZűrangyalokTamás Amaryllis
A bűnügyi vígjátékként reklámozott agresszív „jópofizás” az erőszakmozit kedvelőknek testre szabottan ajánlható, de semmiképpen sem korhatár nélkül. A brutalitás kíméletlen fitogtatását, a primitív utcai verekedések sokkját a blőd humorizálgatás csak tetézi. Van itt híres párizsi mulató (főnöke: Depardieu), bajba került cimbora a kétes közös múltból, ötesztendős félkínai kisfiú 40 millió dollárral „megspékelve”, katolikus misszió gügye pappal, valamint két őrangyalhasonmás – s mindezek fejvesztve menekülnek a hongkongi maffia, a Triád bosszúja elől.
A nemtelen dzsungelharcnak ezúttal szikrányi köze sincs a több ezeréves keleti tanokhoz, miszerint anno a küzdőszellemet 9 erény és 5 szabály elsajátításával csiholták. A testből edzett fegyver maga volt a megelevenedett intellektuális harcos eszmény. E filmben már romokban vagy szatirikus ellenpontként sincs jelen az az erkölcsi kultúra, melyet az ősi ázsiai harci művészetek tanítványai kötelességüknek tartottak továbbvinni. Tudniillik azzal a szándékkal tanulták a vetélkedést (vagy kábították magukat), hogy egy jobb, békésebb világ megteremtése érdekében teszik. A harcost nem ölni tanították, hanem kezébe adták a győzelem fizikai, szellemi lehetőségét – és a döntés felelősségét a módszer alkalmazását illetően. Bombaöklű „aprítás” helyett itt „halálosztogatás” folyik vígjáték gyanánt.
Hírlik, a film hatalmas kasszasiker Franciahonban. Kisebbséghez tartozásom jeleként most leakasztom a képzeletbeli csindellafüzért az alkotók nyakából. Mert osztva egy (csindellakoszorús) 10 danos karatemester véleményét: a jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem... „Azt sem tudom, kit gyászolok” – így a Zűrangyalok egyik ajánlott szlogenje. Én: Depardieu-t, a színészt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1047 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
